Bobtail (Óangol juhászkutya)

Fényes, hosszú szőre alatt dús aljszőrzet található, amely a nedvességtől, hidegtől, melegtől egyaránt óvja. Ez a sűrű, "vízhatlan" bunda lehetővé teszi, hogy télen-nyáron a szabadban éljen, ugyanakkor szemét eltakarja, ami az állatot egyáltalán nem zavarja.

Születhet rövid farokkal vagy farok nélkül is.

Jellemző rá furcsa, bizarr, reszketeg ugatása.

Körülbelül kétszáz-háromszáz évvel ezelőtt határozták el a nyugat-angliai juhtenyésztők, hogy kialakítanak egy szívós, mozgékony, intelligens pásztorkutyafajtát.

A XVIII. században ilyen kutyákkal hajtották be a nyájakat a vásárokra, s mint "munkakutyák" után a gazdák is adómentességet élveztek. Angliában ekkortájt ugyanis a főurak kedvtelésből tartott kutyáira luxusadót róttak ki, s a "közönséges" házőrző vagy pásztorkutyák gazdái az egyszerű származás igazolásául levágták kutyáik farkát. Állítólag a bobtail innen kapta a nevét is, hiszen a tail farkat, a bob pedig igeként kurtítást jelent.

Az óangol juhászkutya gondozási igénye meglehetősen nagy. Szőrzetét legalább hetente egyszer a bőréig át kell kefélni. Különösen nagy figyelmet kell fordítani azokra a területekre, ahol a szőrzet gubancolódásra hajlamos, például a lábakon. A vedlési időszakban több szőrzetápolást igényel, s nem ritkán egy fél vagy akár egy egész szemeteszsák is megtelik a levedlett szőrszálakkal.