Foxi (sima és drótszőrű foxterrier)

A foxterrier francia neve ellenére angliai eredetű kutyafaja. Nagy-Britanniában már a középkor elején végeztek kotorékmunkát hasonló ebek. A 15. századból már vannak olyan feljegyzések, amelyek említik, hogy elsősorban rókára és borzra vadásztak. A mai foxi ősei ezek a kutyák voltak. A ma ismert megjelenésű foxterrier viszont csak az 1800-as évek elején tűnt fel.

Ebben az időben a foxik még kizárólag vadászkutyaként jeleskedtek, csak a vadászok ismerték és értékelték őket. Sokoldalúságukat többféle módon hasznosították: a nagyobb testű változatait föld feletti munkában alkalmazták (például vaddisznóra mentek vele), míg a zömök, kisebb testű kutyákat kotorékmunkára használták.

A modern foxterrier története a 19. század negyvenes éveiben vett új fordulatot: ekkor kezdték tudatos tenyésztésbe vonni. Hivatalosan az 1862. évi birminghami kiállításon szerepelt először, és ott rögtön sikert is aratott. Hamarosan elterjedt az egész világon. A foxi tenyésztésében elsősorban az angolok szereztek érdemeket. A szigetországból méregdrágán megvásárolt tenyészkutyákból kiváló állomány jött létre Németországban is, a Deutsche Fox Terrier Klub, valamint az Österreich-Ungarische Erdhund Klub tevékenységének köszönhetően.

A sima szőrű foxterrier szőrzetápolási igénye nem nagy, elég hetente egyszer átkefélni egy erős sörtekefével. A vedlési időszakban az elhalt és kilazult szőrszálakat egy gumis kopókesztyűvel lehet a legkönnyebben eltávolítani. Ha farok hátsó oldalán túl hosszúra nő a szőr, lehet rövidebbre nyírni.

A drótszőrű szőrzete mindig durva - minél keményebb, minél tüskésebb, annál jobb. Az enyhén megtört laza, hullámos szőrzetet kedvelik inkább. Ugyanilyen jellegű szőr borítja a fejét, amelyből megfelelő formálással szakáll és szemöldök alakítható ki.