Francia bulldog

A legtöbb kutyafajta eredete nem teljesen tisztázott, így van ez ennél a fajtánál is. Az egyik legelterjedtebb származáselmélet szerint a francia bulldog őse a törpe angol bulldog. A nottinghami csipkeverő munkások (amikor az iparágban krízis tört ki) tömegesen vándoroltak Franciaországba, és magukkal vitték a kutyáikat is. A franciák megszerették ezt a fajtát, és valamelyik kis termetű francia terrierrel keresztezték. Így alakultak ki az álló fülű, apró bulldogok, amelyek Angliába kerülve ott is népszerűek lettek, és ott kapták a francia bulldog nevet. Sokáig a kisemberek kedvence volt, csak akkor vált "szalonképessé", amikor VII. Edward angol király is vett egy ilyen kutyát.
Más elképzelések szerint a fajta kialakulásában a mopsz és a spanyol dog is szerepet játszott. Mások szerint az angol bulldog alakult ki a franciából.

Napközben sokat alszik, de a legkisebb zajra is azonnal reagál. Rövid orra miatt meleg időben nem tanácsos túlzottan megdolgoztatni.

Mivel vadászösztöne gyakorlatilag nincs, így nem hajlamos az önálló csavargásra.

A francia bulldog szőrzete viszonylag kevés ápolást igényel. A vedlési időszakban az elhalt és kilazult szőrszálak könnyen eltávolíthatók szőrzetéből egy gumifeke segítségével. Az év többi részében elég hetente egyszer átkefélni egy erősebb sörtéjű kefével. Ennél a fajtánál többnyire az arc ráncaival sem kell törődni túl sokat, elég, ha időnként bekenik azokat vazelinnel vagy egy erre a célra szolgáló készítménnyel. Ez azért szükséges, hogy megakadályozzák a csúnya könnyfoltok kialakulását, ami elsősorban a fehér kutyákon lehet feltűnő. Rendszeresen ellenőrizni kell a hallójáratokat, nincs-e bennük piszok vagy túl sok fülzsír. A karmait rövidre kell vágni.