Gordon szetter
2016.10.14
A hőséget is inkább elviseli, mint a többi vadászkutya. Lábai és talpai erősek, jól elviselik a töredezett tarlót is. Ezenkívül sokkal jobban bírja melegben víz nélkül az egész napos munkát, mint bármely más fajta. Ez rendkívül értékes tulajdonság olyan kutyáknál, amelyeknek a nyári forróságban sokszor kell galopptempóban futni. Egy angol kynológiai szakkönyv szerint érdekes jellegzetessége, hogy amikor rátalál a vadra körözni kezd körülötte, és így tartja fogva.
Bár Skóciában a sportkutyatenyésztésnek nagy hagyományai vannak, mégis a
gordon szetter az egyetlen vadászeb, amelyet a skótok tenyésztettek ki.
A fajtát Alexander, Richmond és Gordon negyedik hercege honosította
meg, aki 1827-ben halt meg a Gordon kastélyban. Egész életében fő
kedvtelése az volt, hogy ezeket a csodálatos, sárga foltos, fekete
kutyákat kitenyésztette. Olyan állatokat akart létrehozni, amelyek
nagyobbak és súlyosabbak, mint a többi szetter. A legtöbb fajtának
általában van valami "titkolt szégyenfoltja"; a gordonnak ilyen kettő is
van. Az egyik az "angolvéreb-beütés", ami a fáma szerint befolyásolta a
színét. Egyébként az angol vérebtől származik az a szokása is, hogy
földre szegett orral vadászik, ellentétben a többi szetterrel. A másik
beütés a "collie-vér" lehet. A történetírók feljegyezték, hogy a herceg
egyik juhászának volt egy rendkívül ügyes fekete kutyája, amelyiknek
veleszületett tulajdonsága volt a vad felkutatása. Azt írták róla, hogy a
szuka olyankor is eredményes munkát végzett, amikor a szetterek
kudarcot vallottak. Azt is feljegezték róla, hogy a vad irányában
"állás"-ba merevedett, és jelezte, hogy merre van a vad. A fáma szerint
ez a szuka rendszeresen részt vett a hercegi vadászatokon, majd végül
bekerült a hercegi kennelbe, s a legjobb szetterrel fedeztették, és így
született a gordon szetterek "törzsanyja". Miután ezt a szukát
"Colley"-nak hívták, minden bizonnyal egy skót juhászkutya volt.
Ezt a kutyát rendszeresen át kell kefélni egy fémsörtéjű kefével, főként azokon a területeken, ahol a szőre hosszúra nő. Időről időre ellenőrizni kell, nincs-e hallójárataiban piszok vagy túl sok fülzsír. A fül lebenye alatt, a halló járat nyílása körül olykor sűrűbb a szőr, amit ajánlatos lenyírni, hogy a hallójárat szabadon szellőzhessen, és ne gyulladjon be. A többi szetterrel ellentétben a fül külső oldalán lévő szőrt soha nem szabad lenyírni; a fül hosszú zászlós szőre a fajta egyik megkülönböztető jegye.
Ezt a kutyát rendszeresen át kell kefélni egy fémsörtéjű kefével, főként azokon a területeken, ahol a szőre hosszúra nő. Időről időre ellenőrizni kell, nincs-e hallójárataiban piszok vagy túl sok fülzsír. A fül lebenye alatt, a halló járat nyílása körül olykor sűrűbb a szőr, amit ajánlatos lenyírni, hogy a hallójárat szabadon szellőzhessen, és ne gyulladjon be. A többi szetterrel ellentétben a fül külső oldalán lévő szőrt soha nem szabad lenyírni; a fül hosszú zászlós szőre a fajta egyik megkülönböztető jegye.
