Kerry blue terrier

Jellemző a fajtára, hogy a kölykök feketén jönnek világra, s ez a szín lassan, fokozatosan megy át abba a sajátos kékes füstszínű árnyalatba, amely véglegesen 16-20 hónapos kor között alakul ki.

Szőrzete hosszú, kissé hullámos, selymes, lágy tapintású, nyírni szokták. Méretük alapján a kifejlett állatok valahol az airedale és a bedlington terrier között helyezkedik el.

Ragaszkodásáról, hűségéről legendákat mesélnek. Lerázhatatlan rajongással csüng gazdáján, szinte a tolakodásig hűséges. Ellentétben a többi terrierrel, rendkívül barátságos, jóindulatú, bár sértődékeny. A "terriervér" azonban bizonyos helyzetben kiütközik rajta: félelmetesen tud verekedni, ha semmiképp nem kerülheti el az összecsapást.

A terriercsalád ír származású, népszerű tagja. Legalább száz éve ismerik, de eredetét még máig sem sikerült teljesen tisztázni. A legtöbb kynológus úgy véli, hogy ereiben a hatalmas farkasölő ír farkaskutyák vére keveredett a terrierekével. Írországban ugyanis a nincstelen parasztok nem tarthattak tiszta fajtájú vadászkutyákat, ám terriert igen, mert ez a kutya pusztította a kártevő vadakat. Ezért az élelmesebb tenyésztők terrierjeiket titokban párosították a földesurak ír farkaskutyáival. Mások szerint - és ezt a felfogást fogadja el a legtöbb kynológiai szakkönyv - a kerry blue terrier ősei: az ír terrier és egy puha szőrű terrier. A kutya sajátosan kék -de még inkább ködös fekete - színe pedig gondos tenyésztés eredménye, amelyhez feltehetően a bedlington terrierrel való kereszteződés is hozzájárulhatott. Az írek mindenesetre sokáig "ír kék terrier"-nek nevezték ezeket a harcias vadászkutyákat, a hód és a vidra ádáz ellenségeit. A kerry blue terrier egyébként 1922-ben mutatkozott be kiállításon Angliában, és még az esztendőben hivatalosan is elismerték önálló fajtaként. Karrierje lényegében akkor kezdődött, és népszerűsége mind a mai napig törhetetlen.