Kínai szőrtelen kutya

Kínában már 10.000 évvel ezelőtt létezett egy szőr nélküli kutyafajta. Egyes vélemények szerint ez a fajta a mexikói kopaszkutya őse, mások viszont pont az ellenkezőjét állítják, tudniillik, hogy a kínai kopaszkutya éppen a csivava és a mexikói kopaszkutya keresztezéséből alakult ki. Bár származása és megjelenésének időpontja nem tisztázott, akkor keltette fel a nyugati világ érdeklődését, amikor 1885-ben a kutya első alkalommal részt vett egy New Yorkban tartott kiállításon. Ettől kezdve terjedt el és vált népszerűvé egész Amerikában és Európában, ahová Anglián keresztül érkezett.

A kínai kopaszkutya testéről szinte teljesen hiányzik a szőr, csak némi szőrpihe borítja, bőre meleg, felszínén sok verejtékmirigy található. Fő jellegzetessége a fején lévő, különböző hosszúságú szálakból álló szőrbóbita, amely a stopnál kezdődik és a nyakszirt vége felé keskenyedik. Az összes szín és színkombináció megengedett.

Minden "szőrtelennek" van szőrös, teljes fogazatú változata is (powder puff fátyolszerű szőrzettel), mert a kizárólag szőrtelen állatokkal folytatott tenyésztés a kölykök anyaméhbeli elhalásához vezet.

A hidegtől és a tűző naptól egyaránt védeni kell őket. A bőr - és különösen a pigmentálatlan területek - könnyen leég, ezért az ilyen kutyát nem tanácsos hosszabb ideig a napon tartani, s mindenképpen ajánlott jó minőségű napozószerrel bekenni a testét. A kiállításokon versenyeztetett egyedek gazdái rendszeresen ledörzsölik (ehhez általában emberi használatra szánt bőrradírt használnak), hogy eltávolítják az elhalt hámsejteket és puhábbá tegyék a bőrt. A lényeg az, hogy a bőr feszes és sima maradjon, s megóvják a kiszáradástól. Erre a célra kiváló krémek és készítmények kaphatók.