Közép uszkár

Marmagassága 35-45 cm. Súlya: 8-10 kg.

A hagyományos "fazon" az úgynevezett "oroszlánnyírás", amely nem véletlenül alakult ki. Amikor még az uszkár vadászott, különösen hasznos munkát végzett a vadmacskák kihalászása terén mocsaras, iszapos vizekből. Nos, hogy könnyebben mozoghasson a vízben, a hátulsó részén leborotválták a szőrzetét. Később aztán már úgy nyírták meg ezeket a kutyákat, hogy a szőrcsomókat hagytak meg az érzékeny ízületek védelmére. Az uszkárok szeméből pedig hátra tűzték a szőrt - eleinte csak vékony drótdarabokkal, később különböző színű szalagokkal. Azok a kutyabarátok, akik olykor meg mosolyogták az uszkár furcsa "fazonját", sőt - valljuk be őszintén - néha csaknem undorodva szemléljük az imigyen megnyírt "maskarákat", talán más szemmel néznének ezekre a kutyákra, ha tudnák, milyen hasznos segítséget szolgált valaha szőrzetük különleges megnyírása. A másik, napjainkban inkább kedvelt és elterjedtebb "fazon" az úgynevezett holland nyírás. Ennek az a lényege, hogy az állat testén a szőrzet viszonylag egyenletesen rövid, a háton moarészerű, s fokozatosan növekedik az oldalak és a végtagok felső vége felé. Ennek a fazonnak vitathatatlan előnye, hogy kutyásabb marad így az uszkár. A holland nyírást sok helyen viszont nem fogadják el. Ott az egészen fiatal uszkárok "kölyöknyírást" kapnak, a kifejlettek pedig "oroszlán-" vagyis "angol" nyírást.

Uszkárhoz hasonló kutyák már az ókorban a nemes hölgyek kísérői voltak. A XVI. századtól gyakran láthatjuk nagy mesterek festményein. A barokk és a rokokó idején rendkívül népszerűek voltak. A régi vízikutyáktól származnak, amelyektől sok vadász- és terelőkutya is. Egykor és most is idomítanak uszkárokat cirkuszi mutatványokra, és szarvasgomba keresésre is használják őket. Az uszkár sokoldalúsága és ezzel együtt járó alkalmazkodóképessége, a tény, hogy nem vedlik, és kezelhető mérete tették kedvelt kísérőkutyává. Mióta az ötvenes években az úgynevezett standardnyírás (oroszlánsörénnyel, nyírott hátsó résszel) mellett a modern nyírás is érvényre jutott, az uszkár üstökösszerű fellendülést élt meg. Különösen sok közép- és törpeuszkár talált gazdára. A caniche okos, ragaszkodó, gazdájához erősen kötődő, egészen idős koráig játékos, könnyen nevelhető társ, amely alig okoz gondot. Nagyjából nyolchetente meg kell nyírni és naponta megfésülni, hogy mindig csinosan nézzen ki. Éber, de nem agresszív, és nem is csahol. Idegenekkel szemben semlegesen viselkedik. Szereti a kiadós sétákat, nem hajlamos a vadászatra, és jól kijön a fajtársaival.