Lhasa apso

Mivel azt tartják róla, hogy ez a fajta a tibeti oroszlánkutya, elsősorban az arany színű példányokat kedvelik. Szőrzete hosszú, de nem olyan földet seprő, mint a si-cu esetében, sűrű, egyenes, merev. Feje nagy, erős szakáll- és szemöldökszőrzet jellemzi.

Bátor, harcias, energikus kutya. Nála nagyobb kutyákat is megugatja.

A fajta eredetéről többféle elképzelés is létezik. Az egyik szerint a tibetiek ezt a kutyát "Apso Seng Kye"-nek nevezték - vagyis ugató oroszlánnak. Egy másik elmélet szerint az apso szó a tibeti kecske avagy kecskeféle "rapso" szóból származik. A fajta képviselői először 1930-ban jelentek meg Angliában. A Tibeti Fajták Tenyésztőinek Szövetsége 1934-ben alakult, hogy megkísérelje rendezni a fajták "határvitáját". Nem sok sikert értek el. Egyesek például az apsót máig is terriernek tartják.

Ez a fajta igen alapos szőrzetápolást igényel. Bundáját hetente legalább egyszer át kell kefélni és fésülgetni. Ezt a műveletet nagyon figyelmesen kell végezni, ügyelve arra, hogy ne csak a látható fedőszőrzet gubancait bontsák ki, hanem az aljszőrzetét is. A kefélés során nem szabad túl nagy erőt kifejteni, mivel a szőrszálak viszonylag könnyen szakadnak. Van egy különleges oldat, amelynek alkalmazása segít megakadályozni a szőr túl törékennyé válását. A kiállításokon versenyeztetett kutyák szőrzete jóval több figyelmet igényel, mint az egyszerű családi kutyáké. A kiállításokon nagyon fontos a hosszú, jól ápolt szőrzet, ám azt nem könnyű megfelelő állapotba hozni. A kedvencként tartott lhasa apso szőrzetét néha rövidre nyírják, ami azonban még mindig jobb, mint ha hagynák összegubancolódni. Rendszeresen ellenőrizni kell a szemét, nincs-e benne piszok, és nem irritálják-e a szem környékén növő szőrök. A talppárnák közt növő szőrt le kell vágni, a füleket pedig tisztán kell tartani.