Máltai selyemkutya

A máltai selyemkutya valószínűleg a legrégebbi törpe kutyafajta. Ősidők óta az emberek kedvence, amit ki is érdemel szeretetreméltó, kedves, ragaszkodó jellemével, kiváló alkalmazkodókészségével, agressziótól teljesen mentes, barátságos természetével. Selymes, ragyogóan fehér szőrzete igazán elbűvölővé teszi ezt a bárhová magunkkal vihető, senkit sem zavaró, engedelmes kis kutyát.

Ugyan a mediterrán szigetről származik kapta a nevét, de a máltai selyemkutya története több ponton is homályos. Feltételezik, hogy eredetileg Ázsiából, a föníciai kereskedőkkel került a Földközi-tenger térségébe. A származása körüli problémát az okozza, hogy a kutya latin neve Canis Melitae, Melita pedig nemcsak Málta ókori neve, hanem egy szicíliai városé is volt. Később azt tartották valószínűnek, hogy Málta szigete szerepelhet a kutya nevében, bár az egész térségben, főleg a kikötővárosokban ismert volt - a gabonarakományok rágcsálóit irtotta. Mindenesetre a létezésére utaló leleteket már Kr.e. 2000 körülről ismerünk.

A fajta küllemének kialakulása Kr.e. 500-ra tehető. Arisztotelész is írt róla: "...apró fajta, amely alacsony termete ellenére tökéletesen arányos." A máltai selyemkutya nagy népszerűségnek örvendett az ókori görögök és rómaiak között is. Számtalan olyan edény és cseréptöredék maradt ránk, amely kicsi, hosszú szőrű kutyákat ábrázol. Egy római költő verset is írt Málta egyik római kormányzójának, Publiusnak az ebecskéjéről. A máltai pincsi neve Issa volt: "Issa szeplőtlenebb, mint egy galamb csókja, Issa gyengédebb, mint egy hajadon, Issa értékesebb az indiai gyémántoknál..."

A 18-19. században sok festő örökítette meg a máltai selyemkutyát előkelő hölgyek ölebeként, pl. Sir Joshua Reynolds, az egyik legnagyobb angol arcképfestő Nelly O'Briant ábrázoló, 1763-ból származó képén. Igen korán, már az 1800-as évek végén törzskönyvezték máltai selyemkutya néven.Bár a máltai selyemkutya szőrzetápolási igénye nem kicsi, van azonban ennek a kutyafajtának egy nagy előnye is: nem vedlik.

Szőrzetének hosszúnak, földig érőnek kell lennie, s a háton választékot kell képeznie. A fejen lévő hosszú szőrszálakat hajgumival szokták feltűzni. A szőrzetet mindennap alaposan át kell kefélni, és rendszeresen meg is kell mosni. Igen hosszú időt vesz igénybe kiállításra alkalmas állapotban tartani a szőrzetet. A versenyző máltai pincsi tincseit beolajozzák és papírhengerekre csavarják fel, hogy a szőrszálak ne töredezzenek. Ha családi kutyaként tartjuk a pincsit, a szőrzetét időnként valamivel rövidebbre lehet nyírni, hogy könnyebb legyen ápolni. Előfordulhat, hogy a szeme sarkában is szőr nő, az ilyen szőrszálakat ajánlatos eltávolítani, hogy ne irritálják a szemet. A máltai selyemkutya pofáján időnként könnyfoltok is kialakulhatnak, ezt erre a célra készült oldattal akadályozhatjuk meg.