Mudi

Valamikor az 1900-as évek vége felé a hazai pásztorok oldalán a puli és a pumi mellett feltűnt egy álló fülű terelőkutya. Ez a fürge, értelmes, jól dolgozó eb a mudi volt. Hosszú ideig tartotta magát az a téves nézet is, hogy a mudi a pumi és a puli kereszteződéséből jött létre, pedig egyikre sem hasonlít. Míg "a puli az puli", a pumi pedig terrier jellegű ősökkel dicsekedhet, addig a mudi spicc jellegű kutyákból alakult ki 2-300 évvel ezelőtt. A fajta tenyésztését voltaképpen a balassagyarmati múzeum igazgatója, Fényes Elek kezdte el rendkívüli ügybuzgalommal az 1930-as években. Ő írta le először, milyen is a mudi. Ezután az ország részein - több-kevesebb sikerrel és elszigetelten - megpróbálkoztak az "új fajta" tenyésztésével, ám a mudi egy kissé úgy járt, mint a pumi: kutyás körökben nem lett igazán kedvelt, divatos, annak ellenére, hogy rendkívül értelmes, érdekes megjelenésű kutya. Mellőzésére nincs elfogadható magyarázat, talán abban bízhatunk, hogy a fajta sorsa egyszer jobbra fordul.

Bőre igen sok pigmentet tartalmaz: minden szabad bőrfelülete fekete.

Szőrzete nem igényel túl sok törődést, jó állapotban tartásához elég, ha rendszeresen kikefélik vagy kifésülik. A karmait röviden kell tartani.