Németjuhász
A német juhászkutya a magyar köznyelvben "farkaskutya", az angol nyelv pedig az Alsatian wolfdognak nevezi. A farkashoz azonban csak annyi köze van, mint a többi kutyafajtának: egykori őse a farkas. Ahogy a neve is mutatja, Németországból származik, és eredeti feladata a nyájak őrzése volt. A német tenyésztők hosszú és szigorú szelekciós folyamat során alakították ki.
A németjuhász története 1884-ben jutott el a döntő stádiumba: ekkor alakult ki véglegesen a ma ismert formája,
Max von Stephanitz lovassági kapitány lelkes, szakszerű tenyésztői
tevékenysége nyomán. Ezután vált a német juhászkutya ismertté az egész
világon. A legsokoldalúbb szolgálati kutya lett, a munkakutyák
"királya". Elsősorban a rendőrség alkalmazza, de szolgált az első és a
második világháborúban is: aknákat kutatott fel, az egységek között
összekötést biztosított, sebesülteket mentett.
A német juhászkutya megjelenése, nagyon hasonlít az európai szürke farkaséra - főleg az ordasszínűé. Közepes termetű, megnyerő küllemű, izmos, erőteljes kutyafajta. Színe a leggyakoribb esetben fekete (hát) - sárga (végtagok), ezen kívül lehet még ordasszínű és egyszínű fekete. Ezek mellett számos színváltozatban előfordul még, de az FCI nem mindegyiket fogadja el. Szőrzete félhosszú, testhez simuló, dús aljszőrzettel.
A német juhászkutya szőrét kártolókefével rendszeresen érdemes átkefélni, hogy eltávolítsuk az elhalt vagy meglazult szálakat a sűrű aljszőrzetből. A lakásban tartott kutyák egész évben folyamatosan vedlenek, bár ez tavasszal és ősszel némileg fokozódik. A kertben tartott kutyák csak évente kétszer vedlenek, így kevesebb gond van a szőrzetükkel. A karmokat röviden kell tartani. A csípőízületi diszplázia, ami általában a nagyobb testű kutyákat veszélyezteti, a németjuhász esetében is okozhat problémát. Bár ez elsősorban örökletes betegség, hajlamosító tényező lehet, ha a fiatal kutya nem jut megfelelő tápanyaghoz, vagy túl nagy megterhelés éri. Nagyon fontos, hogy megbízható tenyésztőtől vegyünk kutyát és különösen kölyökkorában figyeljünk az étkezésére és a mozgására.
