Óriás uszkár

Marmagassága: 45-60 cm.

Súlya: 20-35 kg.

Az uszkár mérete alapján három változatban tenyésztik: óriás-, közép- és törpeuszkár.

Sok - egymásnak eléggé ellentmondó - elmélet született már az uszkár eredetéről. Őse kétségtelenül a barbet, ez a kitűnő francia vadászkutya. Rajzok, festmények tanúsítják, hogy már a rómaiak és a görögök is tartottak jellegzetesen "oroszlánosra" nyírt, göndör szőrű, uszkár típusú kutyákat. Angliában az 1500-as évek elején mint vadászkutyák jeleskedtek, a cári Oroszországban és Németországban vízivadak apportírozására használták őket. Franciaországban őrző-védő feladatokat is elláttak, sőt a napóleoni háborúkban sok uszkár elkísérte gazdáját a hadjáratokba. Más dokumentumok arra utalnak, hogy a középkorban, amikor vándorkomédiások járták a falvakat, a vásárokon egyebek között uszkáraik mutatványaival, mókáival szórakoztatták a közönséget. Egyes kutatók szerint a régies "oroszlános" nyírás is talán onnan eredhet, hogy minél komikusabbnak hasson a cirkuszban megjelenésű uszkár. Az angolszász országokban french poodle néven vált ismertté, sőt még nálunk is - egészen 1930-ig - mint francia pudlit ismerték, később viszont a német "pudel" elnevezés terjedt el világszerte. A szó jelentése: loccsanás a vízben... Az uszkár jelentős helyet és szerepet kap az irodalomban, a művészetben is. Egyebek között Thomas Mann és Beethoven hátrahagyott irataiban maradtak fenn megható feljegyzések az uszkárról, de sok képzőművészeti alkotáson is szerepel ez a kedves, bohókás, érdekes eb. Toulouse-Lautrec is szívesen rajzolt "az úri dámák kellékeként" uszkárt. Érthető hát, hogy a fajta rendkívül népszerű lett az egész világon. Elterjedése, közkedveltségére jellemző, hogy csupán az Amerikai Egyesült Államokban 1975-ben 200 ezer uszkárt törzskönyveztek.