Orosz agár

Valamikor régen orosz farkaskutya néven volt ismert. Feltehetőleg azért mert farkasra vadásztak vele. A tenyésztők arra törekedtek, hogy a falkában vadászó agarak teljesen egyformák legyenek, mert munka közben így lenyűgözőbb látványt nyújtottak. A kutyák dolga az volt, hogy nyakon ragadják a ragadozót és a földhöz vágják. Az odasiető vadászok azután tőrrel ölték meg a farkast. A modern orosz agarat valószínűleg ezekből a kissé robusztus alakú, de gyors és szívós kutyákból tenyésztették ki, különböző agárfajtákat is felhasználtak ehhez.

A Szovjetunióban még ma is vadásznak orosz agárral. A vadat éles látásával messziről észre veszi. Ha összecsapásra kerül sor, keményen állja a sarat. Egyébként ez a fajta sem kerülte el sorsát: kedvencként tartott luxuseb lett belőle. Itt-ott agárversenyeken is indítják, de sajnos jóval kevesebb számban áll a rajthoz, mint a többi agár. Kertes házban, ha nyílt terepen, szabadon eleget futtatják, jól érzi magát, városi lakásba azonban nem való.

Az orosz agár szőrzetét rendszeresen át kell kefélni egy olyan kefével, amelynek sörtéi műanyaggal bevont fémtűk. Szükség esetén le kell vágni a talppárnák közt növő szőrt.