Pembroke welsh corgi

A corgi nemcsak küllemében hasonlít a rókára, de viselkedésében is. Okos, bátor, erős, ravasz, azt is mondhatnánk: "dörzsölt" kutya.

Ősi kelta nyelven a corgi kutyát jelent. Az 1066-os normann megszállás idején a hódítók megtiltották a a briteknek a "kékvérű" normann kutyák tartását (ezek tulajdonképpen vérebek és az agarak voltak). A corgi név később curgira, végül curra rövidült, ami korcsot jelent (szó, ami szó, ha a kutyára ránézünk valóban nem túl szép állat; olyan, mint egy közönséges keverék). Az etimológusok szerint azonban a corgi név a cor (törpe), valamint a gi (kutya) szavak összevonásából származik. Ilyen értelemben a corgi kifejezés először körübelül 1360 körül fordult elő. A kelta legenda egyébként azt tartja, hogy a corgi a világ legrégibb, legősibb kutyafajtája. Valamikor pásztorkutya volt, amely úgy ösztökélte mozgásra a marhát, hogy belekapott az állat csánkjába, és mivel igen kis termetű, élénk kutya volt, könnyen elkerülte a rúgásokat. Valamikor házőrzőnek is használták. Két típusú van: a cardigan és a pembroke. Az előbbit a dél-walesi Cardiagnshire-ben tenyésztették ki, míg a pembroke-ról azt tarták, hogy flamand takácsok vitték be Angliába 1100 körül, és a spiccek nagy családjából származik. (A cardigan corgi egyébként nagy, felálló fülű, hosszú farkú kutya.) A két típus közül a pembroke a népszerűbb (mi is ezt a változatot ismertetjük), szinte teljesen kiszorította a cardigant, és az egész világon elterjedt.

A Pembroke welsh corgi szőrzete igen kevés ápolást igényel; elég hetente egyszer átkefélni, az elhalt és kilazult szőrszálak eltávolítása céljából. A vedlési időszakban viszont naponta kell kefélni. Vigyázzon arra, hoy ne etesse túl a kutyát: az elhízás minden kutyára nézve veszélyes, de ennél a fajtánál különösen nagy terhelést ró a lábakra.