Puli

Tulajdonképpen senki sem tudja, mikor került a puli a pásztorok mellé, és bizony azt sem lehet pontosan kideríteni, honnan származik. Mindenesetre egy 1700-as évekből ránk maradt rajz és írásos emlék arról tanúskodik, hogy a magyarok ősi terelő kutyája lompos szőrű és kis termetű eb volt. Ez az állat minden bizonnyal a puli lehetett. Nevével azonban csak jóval később találkozunk. Akkortájt a legváltozatosabb színekben "pompázott", ami arra utal, hogy a régebbi időkben a pásztorok a puli küllemével nem sokat törődtek, viszont annál inkább többet adtak tulajdonságaikra, vérmérsékletére, munkakészségére, alkalmazkodóképességére, kitűnő terelőtulajdonságaira, igénytelenségére. Ez a szemlélet - úgy tűnik - mind a mai napig érződik a fajtán. Az 1900-as években "újra felfedezték" a pulit, mégpedig sajátos módon éppen akkor, amikor a pásztorok mellett megszűnik mindennapos munkája. Lelkes tenyésztők karolják fel a fajtát, és olyan kiváló szakemberek irányítják a tenyésztését, mint Lendl Adolf és Raitsits Emil. Első ténykedésük, hogy a pumit és a pulit kettéválasztják, ami a pulinál már akkor majdnem teljesen sikerült. Később nemcsak a falvakban, hanem a városi lakásokban is megjelent, sőt külföldön is divatba jött. Sokat vitáztak egyébként akkoriban a fajta színéről és nagyságáról, ám végül kialakultak a mai színárnyalatok és a végleges standard által előírt normák.

A pulikölykök rövid, bodros szőrrel jönnek a világra, amely csak egyéves korukban kezd nemezesedni. A puha aljszőrzet szálai összeakadnak a durvább tapintású, hosszabb fedőszőrzettel, és ez megindítja a nemezesedés folyamatát. A nagy összenemezesedett "szőrlapokat" kézzel kell egyenlő vastagságú zsinórokra szétválasztani. A felnőtt puli már csak elhanyagolható mennyiségű szőrt hullat, és egyéves kora után sem kefélni, sem fésülni nem kell. E szőrzet fő hátránya az, hogy könnyen beleakadhatnak az ágak, levelek stb. Ezt a fajtát csak akkor szabad megfürdetni, ha az feltétlenül szükségessé válik, és akkor is legfeljebb nyáron, ugyanis a sűrű szőrzet néha csak napok alatt szárad meg teljesen. A száj körüli szőrt valamivel gyakrabban érdemes mosni - és ugyanez érvényes az ágyék és a hasalj szőrére is. A teljes zsinóros szőrzet általában csak a kutya hároméves korára alakul ki, de még egy további évig is eltarthat, mire a zsinórok mindenütt egyforma hosszúvá válnak. Időnként ellenőrizni kell a kutya szemeit és hallójáratait is. Nyírni nem szabad, mert bizony az is előfordulhat, hogy - mindmáig ismeretlen okból - a lenyírt szőrzet többet nem nő vissza.