Pumi

A fajta XVII-XVIII. században alakult ki Magyarországon. Formálódásában minden bizonnyal nagy szerepet kapott az ősi puli, de keresztezhették a Németországból és Franciaországból importált juhokkal együtt bekerült, felálló fülű terelőkutyákkal is. A feltevések szerint élénk vérmérsékletét, terrier jellegét, sőt "terrier füleit" is ezeknek a kutyáknak köszönheti. Kezdetben a pulit és a pumit gyakran összekeverték, sőt ötletszerűen keresztezték is őket. A két fajta szétválasztása az 1900-as években kezdődött. A puli ma már egyértelműen elkülönült (és tegyük hozzá: divatba jött), míg a puminak másféle sors jutott osztályrészül. Jóval kisebb állománnyal tenyésztik, és sok esetben a pásztor mellett tartott, törzskönyvezett pumik mellett olyan egyed kerül elő, amelynek származása teljesen ismeretlen. Az is igaz viszont, hogy ezek a "keverékek" nyáj melletti munkájukkal sokszor messze felülmúlják törzskönyvezett társukat!

Szőrzete középhosszú (3-7 cm; a puli jellegű hosszabb szőrzet nem kívánatos), tincses, nem nemezesedik.

Porták, udvarok és nyájak hűséges őrzője, a pásztorok szakavatott segítője, "jobb keze". Egyike azoknak a kutyafajtáknak, amiknek életeleme a munka, az ember segítése. Kedvencként is tartják, de valahogy nem terjedt el a tenyésztők körében. Ez egyébként talán nem is olyan nagy baj. Így legalább a fajta megtartotta eredeti kiváló tulajdonságait, a divat nem tudta tőle elvenni. Persze, így is urbanizálódik. Sok száz példányát tartják a városok modern lakótelepein, és ragyogó alkalmazkodóképességére, intelligenciájára jellemző, hogy még itt is állja a versenyt. Megszokta a szűkös városi viszonyokat, a nyáj helyett a kis lakást, a gépkocsit, s őrzi gazdáját nagy-nagy buzgalommal és rámenősséggel. Az általa őrzött udvart vagy nyájat teljes mértékig nyugodtan rá lehet bízni. A juhász intését azonnal teljesíti, majd újabb feladatért jelentkezik.

A pumi a szabadtéri életre termett: a legjobban egy vidéki gazdaságban érzi magát, ahol tejesen magától értetődően vállal fel egy sor különböző feladatot. A ház őrzését, a baromfik egy csoportban tartását, valamint a kártevőirtást nyugodt szívvel rá lehet bízni. Ettől függetlenül nyugodtan tartható városban is, ha a gazdája elegendő mozgást és tevékenységet tud biztosítani a számára. Az ügyességi próbákban kiváló eredményeket érhet el, de a jól nevelt pumi az engedelmességi versenyeken sem hagyja cserbe a gazdáját.