Rövidszőrű magyar vizsla

A magyar vizsláról teljes bizonyossággal csak annyit tudunk, hogy régi magyar kutya, valamint, hogy több fajtából alakult ki. Egyesek szerint a magyar vizslát az angol sárga vizsla, a pointer és egy ősi, zsemlyesárga magyar vizslából alakították ki. Mások úgy gondolják, hogy a magyaroknak a IX. században behozott, keleti jellegű kopóját keresztezték a Kárpát-medencében őshonos kopókkal. Mindenesetre a XV. századból származó feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a magyar vizslát akkor már ismerték. A fajta az évszázadok folyamán idegen származású kopókkal kereszteződött. Erre egyébként volt "elég lehetősége", hiszen a tatárjárás, a törökdúlás nyomán valóban alkalom nyílt a másfajta kopókkal való keveredésre. Feltehetően az akkor még sok fehér folttal tarkított sárga fürjésző vizslákat keresztezték egyszínű sárga, valamint német pointerekkel, és ezekből sikerült az egyszínű sárga magyar vizslát kitenyészteni. Kezdetben ennek a kutyának a mancsait még fehér foltok élénkítették, később azonban ezeket is eltüntették a gondos tenyésztők. A XX. század elején újból fellendült a magyar vizsla tenyésztése. Gondos és lelkes tenyésztők erőfeszítései nyomán nagyjában-egészben sikerült a fajta végleges testméreteit, színét, tulajdonságait rögzíteni. Méghozzá oly szerencsés módon, hogy a fajta ősi tulajdonságait is megőrizték benne.

A rövid szőrű magyar vizsla szőrzetével nagyon keveset kell törődni. A vedlési időszakban kopókesztyű segítségével távolíthatók el szőrzetéből az elhalt és kilazult szőrszálak; az év többi részében azonban mindig hullajtja a szőrét. A karmait röviden kell tartani.