Rövidszőrű német vizsla

A rövid szőrű német vizsla fejlődése, mint annyi más fajtájé, tulajdonképpen az 1860-as és 1880-as évek között kezdődött. A németek ekkoriban egyfajta "mindenes vadászkutyát" akartak kialakítani. A cél érdekében fajtát is felhasználtak, többet között a német vizslát. Jelentős eredményt azonban csak a spanyol vizsla és a St. Hubert fajta keresztezése hozott. Ennek a szerencsés "húzásnak" köszönhető a fajta kiváló szaglása. (Meg kell jegyezni, hogy a St. Hubert fajta tulajdonképpen pontosan olyan, mint az angol véreb, csupán valamivel kisebb kutya.) Az így kialakított vizsla nehézkességén feltehetően némi angol pointervér "besegítése" lendített... A fajta egyik korai nevezetes tenyészője, a Hannover-házból való Albrecht herceg egyik rendeletében leszögezte: "A küllemnek igazodnia kell a képességhez." A rövid szőrű német vizsla hamarosan elterjedt az egész világon. Főleg azok között a vadászemberek között vált népszerűvé, akik gyalogosan vadásztak, amihez olyan kutyára volt szükségük, amelyik megkeresi a vadat. Angliában 1887-ben szerepelt először önálló fajtaként kiállításon. Amerikába 1925-ben került, és ott is rövid idő alatt népszerű lett. Hazánkban ugyancsak sok kedvelője van a fajtának.

A rövid szőrű német vizsla ápolása nem túl időigényes feladat. A vedlési időszakon kívül elég, ha időnként átkefélik egy puha sörtéjű kefével.Tavasszal és ősszel az elhalt és kilazult szőrszálak könnyen eltávolíthatók egy kopókesztyű vagy egy puha gumikefe segítségével.