Skót szarvasagár

Származási helyén, Skóciában, deerhoundnak nevezik. Ősi fajta. Angliában számos tenyésztő foglalkozik tenyésztésével, de Anglián kívül nem túl elterjedt.

Noha a lakásban nyugodtan viselkedik, a skót szarvasagárnak a szabadban rengeteg mozgásra van szüksége. Egy tágas kertben maga is képes gondoskodni mozgásigénye kielégítéséről, de nagyon szívesen elkíséri gazdáját egy-egy hosszú kirándulásra is. Az időjárás viszontagságait viszonylag jól tűri. Amint egy agárnál várható, a kutya hajlamos arra, hogy ha valami érdekes dolgot vesz észre annak azonnal a nyomába eredjen, ám ha megfelelő volt a nevelése és kellően engedelmes, akkor időnként nyugodtan el lehet engedni a pórázról, hogy hancúrozzon és játszadozzon egyet. Ezt azonban csakis olyan helyen szabad megtenni, amely tökéletesen biztonságos.

A skót szarvasagarat ma már egyáltalán nem használják vadászatra, de az agárversenyzés remek alternatívát kínál a számára.

A skót szarvasagár szőrzetét rendszeresen át kell kefélni. Időnként ki kell szedegetni a hallójáratban növekvő szőrszálakat, a talppárnák közt növő szőrszálakat pedig lekerekített hegyű ollóval kell levágni. Az elöregedett szőrszálakat a szőrzet minőségétől függően évente kétszer vagy egyszer kell kiszedni a bundából kézzel vagy egy tompa trimmelő késsel.