Tacskó (hosszú szőrű)

Ez a fajta minden bizonnyal a spániellel való kereszteződésből jött létre. Ez olyannyira így van, hogy a hosszú szőrű tacskókölykök között elég gyakran fordulnak elő spániel jellegű kiskutyák. A hosszú szőrű tacskó szőrzete természetesen hosszú, sima, hullámos, selymes, fényes, fején és lábain mellső részein rövidebb, nyakán és a hátán testhez simuló. A nyakán alul, a szügyén, valamint a fülein a szőrzet szép rojtokat alkot. Mellső lábain is combjának hátsó felén a szőrzet zászlós. Farkának szőrzete olyan, mint a szetteré: rövid, egyenes, a vége keskenyedik. A hosszú szőrű tacskó, föld alatti munkára kevésbé alkalmas, mert hosszú szőrére a homok rátapad. Viselkedése, tulajdonságai, története és használhatóságát egyébként minden egyébben megegyezik a többi változatéval.

A hosszú szőrű tacskót elég időnként átkefélni, főként a gubancolódásra hajlamos területeken. A hosszú szőrű és a szálkás szőrű változatoknál időnként le kell nyírni a szőrt is, mivel abban megakadhatnak a tüskék és apró kövek. Minden tacskónál rendszeresen kell ellenőrizni a hallójáratot, és szükség esetén meg is kell tisztítani egy megfelelő oldattal.