Tacskó (szálkás szőrű)

A rövid szőrű változattól csupán szőrzete jellegében és hosszúságában különbözik. Ennek a változatnak a szőre meglehetősen durva, viszonylag hosszú, a fején bajuszt és bozontos szemöldököt formál. A fülén a szőr jóval rövidebb és sima. A fajta kialakításában állítólag elsősorban az angol szálkás terrierek - a skye, a skót és a dandie dimont - vettek részt. Ez a típus a kajtaebek legjobb tulajdonságait egyesíti magában. Föld feletti és -alatti munkára egyaránt kitűnően jó, mert bátorsága, értelmessége és nagy ellenálló képessége erre egyenesen "elhivatottá" teszik. Viselkedése, tulajdonságai, története, használhatósága minden egyébben megegyezik a rövid szőrű változatáéval.

A szálkás szőrű tacskó szőrzetét évente átlagosan kétszer kell kiszedetni. A fej szőrzetének minél rövidebbnek kell lennie. A szőrzet kiszedése mellett időnként át is kell kefélni az állatot egy erős sörtéjű kefével.