Tibeti masztiff

Ez a változatlan formájában fennmaradt fajta Tibetben alakult ki több mint 2000 évvel ezelőtt. Az asszírok harci kutyaként alkalmazták. Az ókori Babilónia, Egyiptom és Görögország területén talált domborművek tanúsága szerint a fajta az ázsiai, illetve a későbbi római hódító hadjáratokat követően számos területen meghonosodott. Így a rómaiaknak köszönhetően terjedt el a Földközi-tenger partvidékein is. Mindezek egyértelműen igazolják, hogy ez az ősi fajta volt a ma ismert molosszusok őse.

Aljszőre az évszakokkal változik. Rendszeres ápolással szőre sima és csomómentes marad. A tibeti masztiff naponta igényli az intenzív mozgást, ezért nem tanácsos városban tartani.

Eredeti feladata: nyájőrző és házőrző

Ősszel és télen a tibeti masztiff igen dús bundát növeszt, amely a fajtaszabvány szerint nem sok gondozást igényel. Általában elég havonta vagy kéthetente egyszer átfésülni a szőrzetét; ehhez igen ritka és erős fogú fésű szükséges. Tavasszal aztán szinte a teljes aljszőrzetét levedli, ilyenkor elengedhetetlen a naponkénti kefélés. A tibeti masztiff szőrzete még vizesen is csaknem teljesen szagtalan. A szuka évente általában csak egyszer tüzel.