Tibeti terrier

A tibeti terrier a neve ellenére nem terrier. Az Egyesült Államokban nem is ismerik, s ha egyáltalán bemutatják, a vegyes kategóriában szerepel. Olykor összetévesztik az lhasa apsóval, jóllehet az utóbbi a "földhöz nőtt", hosszúkás kutya, a tibeti terrier pedig szögletes, hosszabb lábú eb; teste négyzetbe rajzolható. Az évek folyamán a két fajta más szempontból is eltérően alakult, ugyanis a si-cut és a lhasa apsot kiállításokra tenyésztették, a tibeti terrier viszont megmaradt eredeti formájában, lomposnak, nyíratlannak, s mint ilyen, inkább az óangol juhászkutyához hasonlítható. Feltehetően igen régi fajta, a legenda azt tartja róla, hogy a tibeti szerzetesek tenyésztették ki hosszú évszázadok folyamán.

A tibeti terrier szőrzetét a gubancolódás elkerülése érdekében naponta kell kefélni, különösen nagy figyelmet fordítva a leginkább veszélyeztetett részekre: a lábakra, a könyökre, a szakállra és a fülek mögötti területre. Ez a kutya rendszeresen is fürdethető. Hallójáratiból el kell távolítani a felesleges szőrt, de a bundáját nem szabad nyírni.