Újfoundlandi

Az újfundlandi származásával kapcsolatban többféle elmélet terjedt el. Egyes kutatók szerint a hegyikutyák helyi változata, mások úgy gondolják, hogy a labrador és egy Norvégiából származó kutyafajta keresztezéséből alakult ki. Korának egyik kiváló kynológusa, J.S. Skinner viszont viszont azt írta az 1824-es kiadású The Dog and the Sportsman című könyvében, hogy 1662-ben vizcayai halászok otthonaik védelmére pireneusi hegyikutyákat hoztak Új-Fundlandra. De minthogy a pireneusi hegyikutyák általában fehér színűek, hogyan lett belőlük "fekete kutya"? Erre Skinner sem tudott válaszolni. James Watson, az 1920-as évek legnagyobb amerikai szaktekintélye a következőt írja az újfundlandiról: "különböző színű, szőrzetű és méretű közönséges kutyákból kifejlesztett angol változat." Ennyit az elméletünkről, amelyekhez mi is hozzátehetjük a magunkét: annyi bizonyos, hogy sok száz évvel ezelőtt éltek már Új-Fundland szigetén nagy termetű, fekete "medvekutyának" nevezett ebek, ezeket a kutyákat talán nem is baszk, hanem inkább skandináv tengerészek hozták a szigetekre, ahol mint életmentők, elévülhetetlen érdemeket szereztek. A zord éghajlatú gleccserek által koptatott-csipkézett, zátonyokkal tarkított Új-Fundland partjain ezek a kutyák mint eleven iránytűk, csalhatatlan biztonsággal vezették a halászok hajóit a jéghegyek között. 1775-ben azután akadt egy angol, aki a kutyát a szigetről "újfundlandinak" nevezte el, és alig egy évszázaddal később, 1886-ban született a fajta első standard leírása. Az is bizonyos (hiteles dokumentumok számolnak be róla), hogy a kutyák bátorsága, ragyogó úszni tudása már 1876-ban nagyszerű víziversenyeket eredményezett az angliai Maidstone-ban és Porstmounthban. Ugyanakkor Kanada északi sarkvidékén egyes kutatók újfundlandiakkal és bernáthegyiekkel húzatták a szánjaikat. Az újfundlandiakat egyébként arra is használták, hogy a bernáthegyi kutyák méreteit és "erejét" visszaállítsák, amikor egy fertőző járvány majdnem teljesen kipusztította a világhírű St.Bernard Hospice kennelt.

A fajta szőrzete elég sok gondozást igényel. Rendszeresen és alaposan át kell kefélni, majd át is kell fésülni. A talppárnák között és a fülben növő szőrt el kell távolítani. Noha a bundáját nem szokás nyírni, az újfundlandi általában szívesen látott vendég a kutyakozmetikában. Többnyire csak a kiállítások előtt van szükség a nyírásra.