Az iskola

Távoktatásos formát választottam, mert mikor kiterveltem, hogy kutyakozmetikus leszek, egy gyárban dolgoztam két műszakban. Akkor még úgy gondoltam, hogy simán menni fog munka mellett a tanulás. Hamar rájöttem, hogy ez nem így van. Az elmélet még hagyján, de a gyakorlatra járás nem egyszerű, főleg ha vidéken vállal be egy oktató, és ha tisztességesen végig akarod csinálni. Megtehettem volna, hogy nem járok annyiszor gyakszira, az oktató leigazolja, hogy én bizony ott jártam majdnem minden nap, de az kinek lett volna jó. Ha jól akarod csinálni ezt a szakmát, nagyon sokat kell gyakorolnod. És folyamatosan képezned kell magad, olvasni, tanulni, hiszen a világ változik, az emberek elképzelései változnak, a technika változik, új szereket kísérleteznek ki, változnak a kutyákkal kapcsolatos tudományos információk, változnak a küllembírák elvárásai a kutyakiállításokon. (Véleményem szerint egyre agyamentebb, felháborítóbb elvárások ezek...)

A tankönyvem mondanom sem kell, "háború előtti kiadás" volt, rengeteg helytelen információval, de természetesen meg kellett tanulni a badarságokat is, mert a vizsga tételek ezen alapultak. Kaptunk a könyv mellé kidolgozott tételeket, amik szintén nagyon elavult tényeket tartalmaztak, persze ezt is meg kellett tanulni. Az iskola konzultációkat szervezett, szám szerint hármat, ezeken a megjelenés nem volt kötelező, csak ajánlott. Az előadást tartó is maximálisan tisztában volt vele, hogy sem a tankönyv, sem a kidolgozott tételek nem a tudomány mai ismereteit közlik, mégis megkért, hogy vizsgára ebből készüljünk, majd marha gyorsan felejtsük el, amit megtanultunk. Még jó, hogy nem kevés pénzbe került ez a tanfolyam...

Ezért is írtam, hogy folyamatosan képezd magad, és lehetőleg mindig a legfrissebb ismereteket sajátítsd el. És ne csodálkozz, ha az egyik héten ezt olvasod, a következő héten meg annak szöges ellentétét. Rajtad áll, kinek mit hiszel el ;)

A vizsga: utólag visszagondolva ez az egész képzés és vizsga egy kabaréjelenet. Persze akkor inkább dühös voltam, de most inkább csóválom a fejem és nevetek. Szépen fogalmazva az iskola, amit választottam, nem bizonyult a legjobb döntésemnek. A vizsga nehézsége: ha tanultam volna, és nem az esküvőm szervezésével foglalkoztam volna (ami valljuk be, elképzelhetetlen, az volt életem legszebb, legkülönlegesebb napja, plusz miért tanuljam meg a butaságokat), akkor bizonyára jobban sikerült volna, de így is jó. Sajnos már nem úgy van, mint régebben, hogy gyakorlatra és elméletre külön jegyet adnak, hanem egy összevont jegyet, így még ha a gyakorlatod jelesre sikerült is (későbbi munkád során inkább ez a fontos) és az elméleted kettesre, akkor sajnos ott virít az okj-s bizonyítványodban a szép közepes jegy (amit nem szívesen teszel ki a falra, mutatván a közönségnek, hogy "közepes kutyakozmetikus"...).

Hozzáteszem, a 2016-os tényállás: a kutyakozmetikusi szakmához nem kötelező végzettség. Akár a szomszéd Marika néni is nyithat holnap szalont mindenféle ismeret és gyakorlat nélkül... Vigyázzatok, kihez viszitek szeretett kutyusotokat :D (*kiegészítés 2019. november 17.: még mindig nyithat kozmetikát Marika néni, és sajnos meg is teszi. Példáját követi még Sanyi néni, Béla néni... és sokan mások. Kóklerek. Akik meggazdagodnak rajtad, ha nem vagy résen. ;) )

És tanulni, tanulni, tanulni. A kutya élőlény! Nem mindegy hogyan szólsz hozzá, hogyan érinted meg, milyen kozmetikai szereket használsz, milyen eszközöket az ápolásához... A kutyakozmetika elsősorban az eb egészségi állapotának fenntartásáról kell hogy szóljon, másodsorban a külcsínről, és legutolsó sorban az éppen aktuális agyament divatról...