Első benyomások

Mikor elkezdtem gyakorlatra járni, és megláttam, hogy az oktatóm milyen könnyedén, "ripsz-ropsz, sitty-sutty, csitt-csatt, erre a kutyaszőr-arra a kutyaszőr, és kész is a gyönyörű, ápolt kutyus" módjára dolgozik, azt mondtam magamban, hogy "hát ez pofon egyszerű, simán menni fog". Aztán kezembe vettem a nyírógépet.............

Először is emlékszem, mennyire meglepődtem, hogy milyen nehéz a gép, és mennyire fáj a kezem öt perc után. Aztán az olló. Hogyan vágjam, hogyan fogjam, a fene de kitekerve kell, így nagyon fáj a csuklóm, azta, majdnem belevágtam a kutyába, te jó ég, ez nem megy...........

A szem előtti szőr ollózása félelmetes. Izzasztó percek, a pulzusod az egekben, mi van ha kiszúrod a szemét, fuccs a karrierednek, és az életednek, onnantól kezdve rémálmaid lesznek.

Talppárnázás: hogy a fenébe vágjam ki, hát tiszta raszta. Mini Yorki?! Ilyen kicsi ollót is kitaláltak a kicsi tappancshoz? Nem?! Szintén hatszor leizzadsz, és ez még csak egy talp volt, te jó ég, miért van a kutyáknak négy lábuk?!

Fülszőr szedés: "Áh nem fáj neki, csak hisztizik". Igen, persze, mert te is kutya vagy, és tudod, hogy ez neked sem szokott fájni... Itt jegyezném meg, nem kötelező szadista módjára egyszerre kitépni az érfogóra feltekert szőrt, lehet azt szépen apránként is, epiláló porral, hogy tényleg ne fájjon a szerencsétlen állatnak...

Hogy fogjam? Miért ugrál? Miért nem áll egy helyben? Miért ugat? Miért sikít, mikor hozzá sem értem? Miért harap? Miért kell kimennie az asztal szélére? Miért nem érti, hogy nem bántom? Ezek a kérdések forogtak akkor a fejemben, és sokszor közel álltam ahhoz, hogy abbahagyom...

Kérdeztem az oktatómat, hogy ő mikor érezte úgy, mennyi idő után hogy "Hm, ez megy vazze, jó vagyok." Azt mondta, nem emlékszik, csak arra, hogy eljött egy pont, egy pillanat, mikor megtört a jég. Onnantól sima ügy minden, nem görcsölsz, csak megy... Ez valóban így van. Nekem nyolc hónap volt ez az idő.