Tapasztalataim

Legelső élményem

Miután kirepültem Ági, a gyakorlati oktatóm fészkéből, megkezdtem önálló pályafutásomat, mint kutyakozmetikus. Legelső élményem borzasztó volt. Egy egy éve nyírógépet, fésűt nem látó máltai selyemkutyát kellett megszabadítanom rasztáitól. Természetesen nem akartam megkopasztani szegény ebet, így én a nagy varázsló (akkor még azt hittem), elkezdtem lenyírni a kutyát. Először a legnagyobb nyírógép fejjel, majd miután nem tudtam az összefilcesedett bunda alá vágni, egyre rövidebb fejekkel próbálkoztam, míg végül 3 mm hosszúra sikerült lenyírnom a máltait. Imádom a kutyusokat, mindegy, hogyan néznek ki, belenéznek a szemembe és elolvadok, de ő szakmai szemmel nem a legszebb munkám volt. Viszont látva a kutyát, amint boldogan ugrándozott, és szaladgált, miután megszabadult a mozgását, látását akadályozó bundától, megkönnyebbültem, és az esztétika máris háttérbe szorult.

Házhoz járás

Házhoz jártam elég sokáig, különböző településekre. Nyírtam mosógépen, kisszekrényen, konyhaasztalon, kerti asztalon, az udvaron lent a földön egy kis pokrócon térdepelve, fürdettem zuhanyzóban, kádban, kertben gyerekkádban, lavórban. Legtöbbször a tulajdonosok magukhoz ölelve tartották kedvenceiket, ami megnehezítette a kozmetikai műveleteket. Sajnos voltak gazdik, akik, miután a kutyájuk megharapta a kezemet, vagy morgott, jutalomfalattal próbálták lecsitítani, amivel pontosan az ellenkező hatást érték el. Ez a házhoz járós időszak hasznos volt számomra, mert a legkomplikáltabb, leglehetetlenebb helyzetekben is meg kellett nyírnom a kutyákat, így a mostani szalonos élet luxus számomra :)

Állatkínzás

Rengetegszer lesz olyan helyzet kedves leendő kolléga/kolléganő, mikor legszívesebben hívnád a hatóságokat, állatkínzás gyanújával, mert az épp hozzád hozott kutya vagy sovány, vagy beteg, vagy annyira ápolatlan, hogy legszívesebben sírnál, vagy ezek kombinációja. Ne tedd! Ne telefonálj! Gondold át még egyszer! Azokat a kutyákat is imádják. Csak épp nem telik olyan minőségű tápra, vagy azért hozták most el hozzád, hogy széppé varázsold, és el tudják vinni orvoshoz, vagy csak ennyire futja, hogy egy évben egyszer, vagy kétszer tudják csak hozzád elvinni, de legalább elviszik! Bevallom, amíg nem volt kutyám, és nem határoztam el, hogy ezt a szakmát akarom megtanulni, addig én sem tudtam a kutyakozmetikák létezéséről.

A tudálékos gazdik

Igen, mint mindenhol, itt is fogsz találkozni olyan emberekkel, akik sokkal tájékozottabbnak, sokkal okosabbnak hiszik magukat, mint te vagy. Hallgasd meg őket, nekik jobb napjuk lesz, mert azt hiszik, hogy általuk megvilágosodtál, és ha ők nem lennének, te ugyan olyan hülye maradnál, mint mikor reggel felkeltél. És neked tök mindegy, mit hadovásznak, te tudod az igazságot. Figyelmeztetlek, soha ne próbálj nekik ellent mondani, mert nemcsak vesztes leszel a végén, hanem rohadt ideges is. A gond akkor van, ha a természetednél fogva harciasabb vagy, és nem tudod hang nélkül tolerálni a butaságot, vagy, ha a tisztelt Okoska még a stílusával, hangnemével is meggyőz arról, hogy legjobb lesz, ha most rögtön leütöd, és elásod valahol... :D

A téli mizéria

A növesztik a kutyus bundáját, mert jön a hideg. Ezzel nincs is semmi gond, csak sajnos az a tapasztalatom, hogy otthon nem fésülik kedvencüket, és hozzád sem viszik el, így minden év májusától kopasztott kutyák róják az utakat szerte Magyarországon. Semmivel nem fogod tudni elérni, hogy ez változzon. Még a kedvezményes áraiddal, és akcióiddal sem. Hidd el, próbáltam. Az embereknek nem lesz több szabadidejük, mert reggeltől estig dolgoznak, heti nyolc napot, öt műszakban, mindezt pofátlanul kevés pénzért.

A nyári mizéria

Egészségügyi nyírás, avagy kopasztás. Egyrészt jó a kutyáknak, mert megszabadulnak az összefilcesedett bundától, vidámabbak, felszabadultabbak lesznek, nem váladékozik tovább a szemük a sok szőrtől, szellőzik a fülük, nem gyullad be olyan könnyen, másrészt viszont bőrük foltosra ég a napon. Ami nem egészséges, és nem szép látvány. Valamint szétcsípik őket a szúnyogok. Itt említeném meg a szúnyogok által terjesztett szívférgességet...

Kettős szőrzetű kutyák

Fontos! A kettős szőrzetű kutyák, mint pl. a samoyed, a husky, az újfundlandi... nem fogják a nyári 50 fokot könnyebben elviselni, ha lenyírjuk a bundájukat. Ők fedőszőrrel, és többszörös aljszőrrel rendelkeznek. Ha lenyírjuk a hosszabb fedőszőröket, attól még az aljszőr ott marad. 3 mm-esre pedig nem tanácsos lenyírni a szőrt, mert iszonyatosan vicces egy majdnem csupasz alaszkai malamut. És még egy probléma: ha egyszer lenyírják egy ilyen szőrtípussal rendelkező kutya bundáját, és utána nem fésülik, kefélik rendszeresen, csomós, rasztás, filces kültakaró nő, és következhet a végeláthatatlan nyiratás. Sőt van eset, mikor nem nő vissza foltokban a szőr. Soha.

Harapott már meg kutya?

Szinte minden Gazdi megkérdezte ezt tőlem. A válasz, igen.

Az első egy babakutya volt a tűhegyes fogaival, fájt neki a fülszőr szedés, hiába voltam kíméletes, hiába használtam fülszőr-epiláló port, hiába szedtem szinte szálanként, akkor is szeleburdiskodott, hisztizett, és mikor erősebben megfogtam, hogy végre ki tudjam szedni a szőrt, odakapott, és kilyukasztotta az ujjam. Végül kiderült, hogy a kutyusnak nem volt egészséges a füle, és azért volt neki annyira kellemetlen a procedúra.

Karomvágásnál rendszerint harapnak. A kutyák 40 %-a. Az ok: egyszer valahol, valaki (otthon, állatorvos, kozmetikus) túl nagyot vágott. Fájt neki, és ezt megjegyezte. A rosszat nem felejtik. Ezért is kell meggondolni, hogy hová viszed a kutyádat. Ha nem értenek hozzá, elronthatják egy életre a kutya hozzáállását az orvoshoz, kozmetikushoz. Rengeteget szenvedek emiatt. Mesélik a Gazdik, hogy hát igen, voltunk állatorvosnál és tövig vágták és vérzett és elsütötték, meg voltunk egy kozmetikusnál, akinél vérzett, meg egy ideig otthon vágtuk, és előfordult, hogy vérzett, és már nem merjük vágni, inkább elhozzuk. Hát hipphipphurrá.

Harapós kutya 2. Puli. Anyuka és két gyermeke jöttek vele. Egy évben egyszer nyírós. Elfelejtettek felvilágosítani, hogy nem egy barátságos jószág. Persze szájkosarat sem adtak rá. Őt fel sem sikerült raknom az asztalra, mert még a földön, mikor hozzá értem megharapta az alkaromat és utána a vádlimba csípett. A kisfiú, vagy a kislány már nem emlékszem, szólta el magát, hogy "hát ő néha otthon is ilyen".

Harapós kutya 3. Komondor. Már mikor bejött, tudtam, hogy domináns. A füléhez értem, és megfeszült a teste, felágaskodott a füle. Aztán, amíg a Gazdi kiment a kocsijához szájkosárért, a kutya végigjelölte a kozmetikát. Majd a Férjem (ő segített volna megnyírni) megfogta a pórázát, elkezdte hátravinni a munkaterületre a komondort, és bumm. Vicsorogva rárontott a Férjemre, meg is harapta a combját (szerencsére csak a bő szárú nadrágját sikerült elkapnia), ott állt megfeszülve, fogait mutatva, morogva a Férjemmel szemben. Olyan volt, mint egy medve. Az az egy szerencse, hogy a Férjem nagyon jól, határozottan reagált, ahogy kell. Aztán végre megjött a Gazdi és elvitte a kutyát haza.

Harapós kutya 4. Orosz fekete terrier. Őt már háromszor megkozmetikáztam egyedül. Negyedszerre nem sikerült. Állandóan leugrik az asztalról, én visszatettem háromszor, a negyediknél mikor elkezdtem bevinni a munkaterületre, rám förmedt, ő is olyan, mint egy medve. Hát el is engedtem. Én nagyon rosszul reagálok kutyatámadáskor. Azonnal, reflex szerűen menekülök. Ami tilos. De nem tehetek erről, ez ösztön. Az az egy szerencsém volt, hogy ez a kutya csak figyelmeztetett, és ennyi, meg bírt állni. Nem jött utánam, nem folytatta a támadást. Vele még márciusban találkozom, a Gazdi segítségével fogom kozmetikázni. És reménykedem, hogy nem lesz baj.

Harapós kutya 100. Nagyon sok kutya próbált megharapni, de nem sikerült nekik. Alap esetben jelet adnak a támadás előtt, észre veszem. A legtöbb mini, kistesű kutya viszont nem ad jelet, hirtelen kapnak oda. Van amelyik a kezemre pályázik, van amelyik az éppen aktuális eszközt (kefe, nyírógép) próbálja hatástalanítani. Ám Verácska ügyes, és nem engedi nekik ;)
Úgy tapasztalom, hogy az ebeknek a legtöbb esetben annyira fáj a lábuk, hátuk, izületük... hogy ezért kapnak. Vagy annyira viszket a bőrük a különböző betegségektől, hogy kellemetlen érzés nekik, ha hozzájuk érnek. Természetesen a korábban említett "rossz élmény máshol" című esetek miatt is harapnak.
Van mikor azért, mert ők otthon a főnökök, és a szalonban is ezt gondolják.

Harapós kutya vicc kategória 1.: Fifi. Az übercuki copfos Fiffenet. Régi motoros. Ha valami nem tetszik neki, harap. Csakhogy fog nélkül szegénynek nem sok esélye van. És arra sincs esélye, hogy megússza a puszijaimat, mikor a kilógós nyelvével harapni próbál :D

Harapós kutya vicc kategória 2.: Ez az eset azért vicces, mert azt gondolnád, hogy ilyen nincs. Terápiás kutya. Minden nap oktatják, iszonyatosan okos, jólnevelt, szabálykövető.. Autista gyerekek mindennapjaiba visz vidámságot. Amint felkerül a kutyakozmetikai asztalra, megszűnik létezni az összes jó tulajdonsága. Eleinte állandóan odapisilt, ugrál, vinnyog, hisztizik, táncol, kapkodja a lábát, ééééééés harap. Mikor a talppárnáját nyírom, akkor harap. Természetesen megvan rá az oka. A talpán túl van szaporodva az a gomba, ami amúgy minden kutya lábán ott van, és csak akkor okoz gondot, ha túl sok van belőle. Ettől iszonyatosan érzékeny lesz neki.

A kozmetika időtartama - baba kutyus

Minden oltás megléte után, két héttel szép fokozatosan, lassan kell a tortúrához hozzászoktatni. Először csak kapcsoljuk be neki a nyírógépet, hadd szokja a hangját, csattogtassuk az ollót a feje, szeme előtt. Ne vágjunk, csak mutassuk be neki az eszközöket. Fürdetést semmiképpen nem ajánlok. Lemosnánk a természetes védőréteget idejekorán, ami nem tesz jót a bőrének. Véleményem szerint az a kozmetikus, aki a babakutya fülszőrét rátekeri érfogóra, és epiláló por nélkül, hirtelen egy mozdulattal kitépi, az egy barbár. Szép óvatosan kevés szőrt fogjunk össze az ujjunkkal, por segítségével tépjük ki, nem baj, ha első alkalommal nem tudjuk teljesen kiszedni az összes szőrt, hozzászoktatás a lényeg. Ne legyen szegény kutyusnak egy életre szörnyű emléke a kozmetikázásról. És igen, harap a babakutya. És nagyon éles fogacskái vannak. Első alkalommal húsz percnél tovább ne "kínozzuk". Ekkor még nagyon türelmetlenek.

A kozmetika időtartama - felnőtt kutyus

Egy, maximum másfél óra az az időtartam, amit viszonylag nyugodtan, türelmetlenkedés, dünnyögés nélkül el tudnak viselni. Persze ez változó, mert vannak kutyusok, akik annyira félősek, hogy jó húsz perc, fél óra kell nekik ahhoz, hogy megnyugodjanak annyira, hogy normális tempóban el tudd kezdeni a kozmetikázást. Vannak kutyusok, akik vigyázban állnak egy órán keresztül, majd hirtelen megunják az egészet, és onnantól kezdve elkezdenek futkosni az asztalon, folyton le akarnak ugrani onnan, és sírva várják a gazdit. Vannak olyan ebek, akik annyira higgadtak, hogy egész végig gyönyörűen állnak, egy hangot sem hallatnak, egy műveletnél sem. És vannak olyanok, akik azért tartanak több órán keresztül, mert egész végig körbe-körbe futkosnak az asztalon, kibújnak a kezeid közül, a biztonsági rögzítőből is, mint a szabaduló művészek, kapkodják a fejüket, elkapkodják a lábaikat, pont, mikor vágnál az ollóval. Náluk tényleg csak a türelem segít. Persze tudom, lehetne ezt másképp is, láttam sajnos olyan kollégát, aki fojtogatással, ráncigálással, pofonokkal, és iszonyat szoros kikötővel és nyugtatóval oldotta meg ezeket a problémákat, de véleményem szerint ez a szakma nem az állatkínzásról kéne, hogy szóljon...
Eljön a nyár, és érkeznek az egy évben egyszer nyírós ebek. Az ő kozmetikájuk akár 6-7 órát is eltarthat (nagy testű, hosszú szőrű esetén)
*4 év távlatából: eleinte küzdöttem azzal a problémával, hogy a Gazdik diktáltak az időtartamot illetően. Nagy kegyesen adtak egy, másfél órát, hogy végezzek. Egy-két nagyon rossz stílusú ember lekezelően közölte, hogy akkor ő egy óra múlva viszi a kutyát, mert az előző kozmetikus is meg tudta annyi idő alatt csinálni. Mára határozottabb lettem (és még jobban annak kell lennem, 2020-as évi újévi fogadalmam), és én mondom meg, mikor érkezzenek vissza. Akinek meg nem tetszik, visszamehet az előző kutyakozmetikushoz, aki végez egy óra alatt.

A kozmetika időtartama - idős kutya

Ők a két végletet képviselik. Vagy nagyon higgadtak és türelmesek egész végig, vagy iszonyatosan ficánkolósak. Érdekesség a karomvágás: úgy tapasztaltam, hogy minden idős kutyának fáj. Ha éveken keresztül semmi bajuk nem volt ezzel a művelettel, agg korukra egytől-egyig ha karomvágásra kerül a sor, szinte ordítanak, sírnak, hihetetlen erővel húzzák el a kezemből a mancsaikat. Édesanyám mesélte, hogy a dédi mamám közel a kilencvenhez (mikor szegénykém már ápolásra szorult) a körömvágástól pont ugyan így szenvedett. Úgy érezte, hogy bántják, nagyon fájt neki, mintha az ujját vágnák. Valószínűleg tartom, hogy a kutyusok pont ezt élik át.

Kistestű kutya vs nagytestű

Rengetegszer megkérdezik tőlem, hogy nem félek-e a nagy kutyáktól. A válaszom mindig ez: Sokkal jobban tartok a kicsiktől. Harapást, morgást, vicsorgást sokkal inkább a yorki méretű kutyáknál tapasztalok. Nem harapnak nagyot, mindig csak figyelmeztetni akarnak, gond csak akkor van, mikor reflexből elrántom a kezem, ami pont a fogacskáik közt van, és így szerzem a legtöbb sérülést. Nem szabad elrántani. Akkor nem fáj, és nem lesz seb a vége. A nagytestű kutyák sokkal higgadtabbak, maximum dünnyögnek az orruk alatt. Viszont Áginál volt gyakorlati időm alatt egy rottweiler, aki gyönyörűen viselkedett az egész tortúra alatt, de mikor az oktatóm bekapcsolta a hajszárítót, agresszív fenevaddá változott. Na az félelmetes volt. Szerencsére a gazdája határozottan kezelte a keletkező problémát.

A maradjon ott a gazdi, vagy sem esete

Minden kutya más és más. Mindegyikőjük másképp viselkedik, ha ott a gazda, vagy ha nincs. Rengeteg olyan kutyus van, akik sokkal nyugodtabban viselik, ha ott a szeretett embertársuk. Vannak, akik viszont akkor azt hiszik, hogy meg kell mutatniuk, hogy márpedig őhozzájuk nem nyúl semmilyen kozmetikus, és agresszívek - ezzel is mutatva a gazdijuknak, hogy ők mennyire hatalmas, erős ebek. Sok olyan kutyával találkozom, akiknek gazdijuk jelenlétében idő (kb. 10 perc) kell, hogy megnyugodjanak, utána gyönyörűen viselkednek. És nézzük az érem másik oldalát. Vannak ebtulajdonosok, akik nem merik, nem akarják otthagyni egy, másfél órára sem kedvencüket egy "idegen" ember kezében, főleg, hogy elég sok rémhír terjed a fegyelmező stílusú kozmetikusokról. Kedves leendő és már szakmában dolgozó kolléga/kollegina, nem feltétlenül szimpatikus húzás elküldeni a gazdit a bús fenébe, hogy addig vásároljon, vagy mit bánod te, csak ne legyen ott...

Hosszú szőrű kutyák - befejezni vagy abbahagyni

Az elhalt szőr kikefélése a hosszú szőrű kutyákból, mint például a német juhászkutya vagy a kaukázusi juhászkutya olyan munka, amit csak abbahagyni tudsz, de befejezni nem. Mindig fog maradni olyan szőr, amit el tudnál távolítani, csak egyszerűen a kutya bőre kezd el fájni az állandó, fémsörtéjű kefével történő irritálástól. Éppen ezért én az ilyen kutyáknál is tartom a másfél órás maximum időtartamot. Háromnegyed óra folyamatos kikefélés után fültisztítás, ha szükséges - talppárnázás, majd fürdetés, szárítás, és kész
*2019. november 17. Fejlődtem, tanultam, tapasztaltam. Léteznek olyan eszközök, szerszámok, amikkel több órán keresztül tudsz dolgozni anélkül, hogy megsértenéd az állat bőrét, szőrét, és fájdalmat okoznál neki. Nem szabad erre sajnálni a pénzt. Sokkal könnyebben tudsz ezekkel dolgozni. Neked is jó, a kutyának is jó. És a végeredmény mosolyt fog csalni az arcodra és a Gazdi arcára.
Vízkicsapó. Egy időben ódzkodtam tőle, mert a gyakorlati helyemen volt egy kutyaszárító, ami hangos volt, és utálták a kutyák és a Gazdik is. Viszont a vízkicsapó teljesen más elv alapján működik, közel sem zavarja annyira az ebeket, mint a sima kézi hajszárító, vagy a szárítógép. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy megvettem. Gyönyörűen külön választja a szőrszálakat, kifújja a megérett aljszőrt, gyönyörű bunda a végeredmény. (Artero Oxygent használok.)
Azonban valóban mindig marad olyan szőr, ami hullik továbbra is.

Rövid és sima szőrű kutyák - állandó vedlés

Különbséget kell tennünk rövid és sima szőrzet között. Lássuk:

Rövid szőrzet: példa a labrador retriever. Rövid, sűrű, erős, 1-2 cm hosszú szőr. A vastag fedőszőr alatt pihés, vízálló aljszőr van. Rendszeres ápolást igényelnek. Egész évben vedlenek.

Sima szőrzet: puhább, lágyabb, nem olyan sűrű, mint a rövid szőrzet, 2-3 cm hosszú, őket félévente elég megfürdetni.

Sokan úgy gondolják, hogy ha rövid szőrű kutyát választanak, nem jár majd a ház/lakás takarítása nagyobb gonddal. Ez nem így van.

Kutyaszőr allergia. Valóban?

Az allergiás tünetek megjelenéséért elsősorban azok a fehérjék felelősek melyek az állat nyálában, faggyújában, vizeletében találhatók. Allergizáló tényezők a leváló hámsejtek és az elhullajtott szőr is. A legnagyobb problémát az okozza, hogy ezek az allergének lakásban tartott kutya vagy macska esetén nagyon nehezen, vagy szinte egyáltalán nem távolíthatóak el a kárpitokból, bútorokból. Akár több évvel a házi kedvenc elajándékozása után is fellelhetők a közvetlen környezetben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy sokszor a gazda nem is feltétlenül az állat szőrére, vagy fehérjéire allergiás, sokkal inkább az állat bundáján jelen lévő, séták alkalmával rátapadó egyéb allergénekre, mint például a pollenekre. Fentiek figyelembe vételével érdemes házi kedvencet választani, különösen annak tudatában, hogy a rövid szőrű, vagy szőrtelen fajták is kiválthatnak allergiás panaszokat.

Miért lettél kutyakozmetikus?

Leendő kolléga/kollegina! Készülj fel, majdnem minden vendég kíváncsi erre a kérdésre. Ezért is írtam, hogy érdekes, titokzatos szakma a miénk :) Tényleg nem sokat lehet tudni, olvasni arról, hogy mégis mi a mi dolgunk, vagy mi vitt arra rá minket, hogy nyakig vizesen, szőrrel beborítva, 50 kilós kutyákat emelgetve, harapásokkal tarkítva töltsük a munkaidőnket. Az én történetem a következő: hosszú éveket töltöttem el kereskedelmi egységekben, gyárakban, próbálkoztam külföldi munkavállalással, amikből elegem lett. Elegem lett abból, hogy a főnökeim (tisztelet a kivételnek) semmibe vesznek, nem hallgatják meg az ötleteimet, egy utolsó senkinek éreztem magam minden nap, mert ezt éreztették velem. Elegem lett a három műszakból, abból, hogy nő létemre nyakig gépolajos voltam, hogy vagy dolgoztam, vagy aludtam, mert hulla fáradt voltam, hogy a stressz miatt folyton ideges voltam és elkeseredett. Egy este leültem a számítógép elé, és elkezdtem keresgélni a képzések között. Azt tudtam, hogy állatokkal szeretnék foglalkozni, mert ők azok a teremtmények, akik között megnyukszom; ha rájuk nézek, feltöltődöm, mosolygok, vidám leszek. Emellett azt is tudom magamról, hogy nem bírom a vért, a fecskendőt, a "kórház szagot", így az állatorvos asszisztens képzésről lebeszéltem magam. Ekkor bukkantam rá a kutyakozmetikusi tanfolyamra. És szerencsére minden jól alakult. Megjegyezném ismét, hogy ez az egész nem jött volna létre, ha a Férjem nem áll mellettem mind lelkileg, mind anyagilag. Ő lehetővé tette nekem, hogy megvalósulhasson az álmom, és nyugodt, kiegyensúlyozott életem lehessen, amitől az ő élete is az, hiszen nincs is jobb egy hisztimentes, elégedett, boldog feleségnél :D

Fajták keverése

Egyre többet találkozom nem standard szőrtípusú, testfelépítésű, színezetű kutyákkal. A tenyésztők folyamatosan új dolgokkal kísérleteznek, aminek nem mindig jó a végeredménye. Például egyre több óriás schnauzerrel találkozni, akiknek szőre már nem durvább tapintású, nem egyenes mint ahogy lennie kéne, hanem pihe-puha, és göndör. Tudok olyan tenyésztőről, aki orosz fekete terrierrel keresztezi a schnazikat...

Vagy egyre több Yorkit hoznak hozzám, akik nem Yorkik, hanem silky terrierek. Valószínűnek tartom, hogy a tenyésztők felfedezték, hogy a vevőik ízlésének, szemének sokkal tetszetősebb egy hamvas-kék, "szőke" hajasbaba, mint az eredeti vörösesbarna-cser yorkshire terrier, így lemondtak a yorkik tenyésztéséről, és a silkyket helyezték előtérbe.

Vagy itt vannak az új divatos ebfajták, mint a labradoodle, vagy a maltipoo. Nagyon aranyosak, gyönyörűek, de véleményem szerint nem feltétlenül egészségesek ezek a keresztezések.

Máltai? Biztosan?

Rengeteg olyan eset van, mikor a gazdik meg vannak győződve a saját kutyusuk fajtáját illetően, holott egész más kedvencet "birtokolnak". Legtöbbször a szaporítók átveréséről van szó. Eladják a kutyát, és mikor a kicsike felnő, kiderül, hogy hát ő mégsem olyan fajta, mint amit vételkor állítottak.

Sokszor, mikor időpontot kérnek tőlem, és kérdezem a kutyus fajtáját, mondanak valamit, és mikor megérkeznek hozzám a megbeszélt időpontra, csak nézek kikerekedett szemmel, és olyankor vagyok tanácstalan, hogy mit írjak a kutyákról vezetett adatbázisba, mert ha jön a gazdi a máltaiával, és én a szeme láttára beírom, hogy bolognese, akkor vagy hülyének néz, vagy magyarázkodhatok, és netalán sírás lesz a vége...
2019. november 17. havanese kutyus, a Gazdi naaagyon hosszú szőrt szeretne neki. "Légy szíves küldj képet a fazonról, amilyet szeretnél majd neki" És elküldte. Egy képet egy bolognese-ről. Teljesen más szőrtípus. Soha nem lesz olyan az ő kutyája, mint a képen. Vagyis pontosítok. Annyira meguntam, hogy ezzel állandó problémám van, hogy megcsinálom úgy a kutyust, ahogy a képen van, merthogy létezik kímélő kutyaszőr lakk, szép bolyhos tünemény lesz a kutyusból egy két napig. Aztán a vége, mint minden esetben eddig a pályafutásom alatt az lesz, hogy rövid szőrt szeretnének a kutyának, mert ez a hosszú kezelhetetlen...

Adj uram isten, de rögtön...

Kedves leendő kolléga/kollegina! Ne ijedj meg, ha egy vagy két hétig nem csörög a telefonod időpontkérés ügyében. Az okok a következők: kánikula van, nagyon hideg van, esik az eső, hull a hó, hónap vége van... Viszont utána ezerrel kérik a vendégek az időpontot, és majdnem mindenki vagy aznap, vagy másnap szeretne jönni. Ha időpontot kér, és te azt mondod neki, hogy sajnos csak jövő hétre van szabad helyed, véged van. Az túl késő; a kutyám szőre az utóbbi két napban iszonyatosan becsomósodott; jövő héten egyik nap sem jó; nagyon sürgős,nyaralni megyünk holnap. Ezután terjed majd el rólad, hogy bunkó vagy; hogy hozzád nem lehet bejutni; sőt, fel sem veszed a telefont... A legdurvább ez: " Hát kurva jó. Hogy minden kutyakozmetikus ilyen faszán él, hogy hetekre be vannak táblázva, sehol nincs szabad hely, pofám leszakad, én is elmegyek kutyakozmetikusnak, ha ilyen jövedelmező, keresett szakma." Sajnos az is igaz, hogy valóban az emberek többsége olyan munkahelyen dolgozik, ahol szinte nincs is szabadnapja; vagy hirtelen be kell mennie túlórázni; tudom, hogy nagyon hamar elfogy a családi kasszából a pénz és erre már nem jut; és valóban van ilyen, hogy az embert elküldik kényszerszabira, és akkor hirtelen nem tud senkit megbízni a kutyusfelügyelettel, ezért gyorsan kicsinosíttatja a kedvencét, hogy magával tudja vinni a nyaralásra...
2019. november 17. esős napok. "Annyira esik az eső, hogy nem tudom, van e értelme a kozmetikának. Nem gond neked, ha nem megyünk?!" Verácska udvarias, megértő, és egy rohadt nagy barom... A válaszaim, amiket most leírok, és ha lesz következménye, nem bánom, mert ez az igazság: 1. én nem csak nyírok. Fülszőrt szedek, fület tisztítok, karmot vágok, bűzmirigyet nyomok, fogászati szájsprayt használok, megérett szőrtől szabadítom meg a kutyát, hogy ne gyulladjon be a füle, bőre, ne nőjön túl a karma... Ezek az alapvetően minden kutya számára fontos egészségügyi műveletek kimaradnak, mert esik az eső... 2. Majd megmondom a NAV-nak, a Ház Gazdának(akitől bérlem a szalont), a könyvelőnek, az E-onnak, a T-szolnak, a Vízműnek, a kozmetikai webshopnak, hogy bocsi, nem tudok fizetni, mert esett az eső..........Meg megmondom a Családomnak, hogy bocsi, ma nem lesz vacsora, mert esett az eső..................
Ha nem jössz, nem jössz. Csak könyörgöm, mielőtt megkérdezed, hogy "ugye nem baj neked?", gondolkozz el.......

Orvosa válogatja...

Van olyan kutyusom, akinek nem szabad kiszednem a fülszőrét, mert a gazdi ezt az "utasítást" kapta a kedvence állatorvosától. Számomra érthetetlen, de nem vitatkozhatom sem az orvossal, sem a gazdival, ezesetben teljesítenem kell a kérést.
*utólag kiderült, félre értették a dokit :D

Vannak olyan ebtartók, szerencsére ők vannak többen, akik külön kiemelik, hogy legyek szíves, szedjem ki a fülszőrt, mert a doki azt mondta, hogy ezt rendszeresen kell végezni, ha nem akarják, hogy a kutyus füle begyulladjon.

Újabb, számomra felfoghatatlan állatorvosi "utasítás": a kutyáknak nyers húst kell enni. Mert az ősidőkben is azt ették, meg a farkasok, meg a blablabla. Személy szerint nem merném bevállalni ezt az etetési módszert. Nagyon félnék, hogy a kutyusom meghal. Plusz van különbség a mai kutyusok és az "őskutyák" között. Régen nem kedvencként tartották a legtöbb kutyát, hanem munkakutyaként, vadász társként. A jelenkori kutyák majdnem mindegyike "túltenyésztett". Az emberek életmódja megváltozott. Lakásban is tartható, pihe-puha, nyugodt temperamentumú kutyákat kellett kitenyészteni. A kutyusok érzékenyebbek az időjárásra, a pollenekre, a táplálékukra... Egyenesen veszélyesnek tartom a nyers hússal való eb-táplálást.
*annyira hatásosak voltak a BARF etetésről szóló cikkek, hogy a saját kutyámnál elkezdtem. Mindenre odafigyeltem a hús hosszabb ideig történő fagyasztásától kezdve addig, hogy milyen kiegészítő porokat, zöldségeket, olajakat kell és mikor és hány százalékban adni a kedvencnek. A végén, mikor a kutyám sorozatosan véres nyálkás híg székletet ürített, felhívtam az állatorvosunkat, aki szerint felelőtlenség ez az etetési módszer, számolni kell pl. a szalmonellával, és más nyalánkságokkal. Hittem neki, mert a kutyám hogy is mondjam, nem volt jól...

Doki igen, kutyakozmetikus nem...

Nem tudom miért, de néhány gazdi ha orvoshoz viszi a kutyáját, és ott az agresszió megfékezésére szájkosarat, vagy fenyítést alkalmaznak, az elfogadott. Ha viszont meglátják, hogy a kutyakozmetikádban használod a biztonsági rögzítőt, (hogy ne essen le a kutya az asztalról, és ne kapjon agyrázkódást) vagy harciasabb kutyánál szájkosarat alkalmazol, az nem elfogadott, sőt sokan felháborodnak. Volt olyan, aki azt mondta, hogy megfojtom a kutyáját, holott ő maga is pórázon, nyakörvvel sétáltatja a kedvencét.

Vagy kikérte magának, hogy szájkosarat szerettem volna adni az ebnek, holott látta, hogy a kutyájához hozzá sem értem, és már harapott.

Vannak, akik inkább elviszik a kutyájukat orvoshoz karmot vágattatni, ahol nagyot vágnak, és a vérző karmot belemártják vérzéscsillapító porba. Sőt ehhez lefogást kell alkalmazniuk, hogy a kutya ne harapjon. Én mindenkor annyit vágok, amennyit szabad, amennyit vérzés nélkül enged a karom. Ezután néha szúrós tekintet a hála a gazdi részéről, mert úgy érzékeli, hogy nem vágtam semekkorát sem. Mikor pedig elmesélem, hogy is van ez, megjegyzi, hogy akkor elviszi dokihoz. Hát jó, rendben vigye...

Fülszőrszedés szintúgy. Van aki inkább orvossal szedeti ki. Ott érfogóra tekerik, és kirántják secc-perc alatt. Gyorsan megvan, csak fáj a kutyának. Van erre humánusabb módszer is, de mikor sír a kutyus a kutyakozmetikus keze alatt, holott szép apránként, epiláló porral szedi, csak éppen kicsit érzékenyebb ("hisztisebb") a kutya, a gazdi megijed, megsajnálja a blökit, és inkább kitépeti dokival, mert ott vagy nem látja, hogy csinálják, vagy 2 másodperc alatt végeznek, és csak egy nagyot sikít a kutya...

Hisztis kutyusok

Igen, léteznek hisztis ebek. Ugyan úgy, mint mi emberek, ők is külön-külön egyéniségek. A legtöbb kutyus némán tűri az egy, másfél órát a kozmetika ideje alatt. Vannak, akik mindvégig csendben vannak, de van olyan művelet, ami - hát hogy is mondjam - nem a kedvencük. És akkor hirtelen vakkantással a kutyakozmetikusra ráhozzák a szívbajt. Vannak akik (főleg a nagytestűek) végig mormogják a kozmetikát. Szépen állnak, csak dünnyögnek az orruk alatt. És vannak a fő hisztisek, akik végig sírásra emlékeztető hangot hallatnak, már akkor is, mikor még hozzájuk sem értem. Sajnos a főhisztis kedvencek gazdijai, ha ott maradnak kozmetikázás közben, meg vannak arról győződve, hogy szenved a kicsikéjük, és neki a legrosszabb a világon, pedig ez nem így van :)

Elégedettség - volt már szebb is

Sokszor előfordul velem, hogy a kozmetika végeztével, mikor megnézem a "művemet", megállapítom magamban, hogy "ez igen, nagyon szép lett, most kifejezetten ügyes voltam, gyönyörű kiállítási nyírás". Elégedetten, mosolyogva várom a gazdit, mert teljesen meg vagyok arról győződve, hogy a kutyustulajdonosnak is nagyon fog tetszeni a végeredmény. És mikor megérkezik a gazdi, és meglátja kedvencét, nem örül annyira, mint én. Megkér, hogy innen is vágjak még, onnan is, itt rövidebbre, ott szögletesebbre... Természetesen teljesítem a gazdi kérését, hiszen ő nézi minden nap a kutyusát, neki kell, hogy tetszen, és persze ízlések és pofonok. Nekem úgy tetszett, ahogy lenyírtam, a gazdinak pedig módosítással. Ezekben az esetekben kissé csalódott szoktam lenni, de mikor látom, hogy teljesítve a gazdi kérését, ő egyre jobban mosolyog, végül pedig elégedetten megköszöni a munkámat, a csalódottság elszáll.

Természetesen ennek ellenkezője is elő szokott fordulni. Nekem is vannak rosszabb, nehezebb napjaim. Van, hogy a kozmetika végeztével az összképpel nem száz százalékosan vagyok megelégedve. Kicsit feszülten várom a gazdi reakcióját, és furcsa mód, ezekben az esetekben abszolút elégedettséget látok a vendég arcán. Mosolyog, örül, sokszor elmondja kicsijének, hogy mennyire gyönyörű lett.

Érdekes...

A minap volt nálam egy kedves házaspár, az óriás testű kutyusukkal. Előzetesen megbeszéltük telefonon, hogy a kutya szőre nincs jó állapotban, állatorvosi javaslatra egészségügyi nyírást kell végeznem, megbeszéltük hogy nem egészséges nyáron kopaszra nyírni az eb szőrét, mert szénné ég a napon, és (sajnos) előre mondtam egy árat a munkámért. Ha kutyakozmetikusnak készülsz, ilyet soha ne tégy. Amíg nem látod, milyen állapotban van a kedvenc, amíg ki nem derül, hogy esetleg nehezen viseli a kozmetikázást, netán agresszíven reagál a műveletekre, addig ne szabj árat!

Szóval eljött az ősz, és megérkezett a kutyu. Szakmai szemmel borzalom. Teljesen össze volt nőve, filcesedve az egész testén a bunda, kb. 15 cm-es magasságig páncélt viselt magán az eb. Semmit nem szellőzött a bőre, a mozgását akadályozta. A hallójáratában hüvelykujj vastagságú 10 cm hosszú raszta. Az egész összenőtt bundáját egyben le tudtam fejteni a szerencsétlen állatról.
A gazdik reakciója: "milyen érdekes"... Szóltak a lányuknak is, hogy nézze meg mennyire érdekes, hogy egyben lejött a páncél a kutyáról...
Semmit nem reagáltam, bezárkóztam a fejembe a gondolataimmal, és megvilágosodtam :D
A legtöbb ember nem is gondolkodik azon, hogy a kutyája szőrének, fülének, karmának... állapota esetleg egészségügyi gondokat okozhat kedvencének. Sokszor hallom, hogy sok eb él 10-15 évig "boldogan" úgy, hogy nem látott életében kutyakozmetikust.
Hiába is próbálnám megmagyarázni nekik, hogy szenved a kedvencük, süket fülekre találna a mondandóm. Eddig is így volt minden esetben. Akiknek kifejtettem a problémámat, azok ugyan úgy egy évben 2-szer, vagy egyszer látogattak el hozzám, nem jöttek gyakrabban.
Idegeskedhetek, háboroghatok, oszthatom az eszet, de nem vezet semmire, maximum annyira, hogy a vendég nem szívesen jön majd hozzám, vagy el sem jön, mert "itt állandóan lecsesznek, meg bunkó velem a kozmetikus"... Rengeteg vendégem panaszkodott már erre, hogy a másik kutyakozmetikában jól lehordták őket a sárga földig. Így oda már nem mennek. Nem állok be a "megmondós" kozmetikusok táborába ;) Viszont az árát elkérem a munkámnak!

Külföldi vendégek

Sok vendégem van, akik Németországban, Ausztriában élnek, de Magyarországon kozmetikáztatják kedvencüket. Nagy hányaduk tisztában van a magyarországi szalonok nyári zsúfoltságával, így jó előre egyeztetnek velem időpontot. Nekik nagyon köszönöm, hogy tiszteletben tartják, hogy nekem is van magánéletem, és hagynak, hadd élvezzem ki a kisbabámmal a legszebb időszakot.

Viszont vannak néhányan, akik azt gondolják, hogy ők a nagy németek és osztrákok, nekik itt mindenki vigyázzba fog állni, eldobunk mi szakemberek mindent, csak hogy az ő igényük szerint teljesüljön az életük. A legjobb érvük: "Tudod, mi csak nagyon ritkán vagyunk itthon..." Tudom. És meg kell, hogy mondjam, nagyon nem érdekel, sőt, örülök, hogy csak ritkán eszi haza őket a rosseb. Bunkó vagyok?! Csak amennyire ők azok. Taktikájuk: több napon keresztül hívnak, könyörögnek, vagy messenger üzenetekkel bombáznak. Próbálok sok nap után is szépen higgadtan válaszolni, de mostanra betelt a pohár. Az a nagy harci helyzet, hogy az én naptáram tele, és ennyi. A többi nem érdekel. Pontosítok. Az ilyen rámenős nagyvilágiak nem érdekelnek. Valószínűleg azért költöztek ki, mert külföldön jobb, többet keresnek. Szeretném jelezni, hogy Németországban és Ausztriában is vannak kutyakozmetikák. Jaaaaa, hogy ott nem 5000 Ft-ért nyírnak, hanem 80-100 Euróért??!
Dehát jól keresel, nem??! Nagy ember lettél ott kint nem??!
Akkor biztosan ki tudod ott is fizetni a kozmetika árát.... Másik érvük: ott nem így nyírnak, mint mi, nem trimmelnek...

4 év telt el

Sok minden változott. A hobbim, amit imádtam mára a munkámmá vált, amit néha a hátam közepére nem kívánok, néha pedig imádom. Nagyon sokszor megfordul a fejemben, hogy abbahagyom. Aztán végül mindig rájövök, hogy nem lenne sehol jobb, minden munkahelyen vannak problémák, sőt, itt legalább, ha nem szimpatikus emberrel találkozom, maximum pár órán keresztül kell elviselnem, nem minden nap 8-12 órában.
Plusz a szakmáról való kialakult képemről csakis én tehetek. A természetemnél fogva minden emberen segíteni akarok, sajnálom a szegényebbeket, nem merem elkérni a munkámért megérdemelt pénzt, és nem veszem figyelembe a szalon kiadásait.
Mostanra így kialakult egy olyan helyzet, hogy el kellett komolyan gondolkoznom, hogy ha nem változtatok, be kell zárnom a szalont. Nem szeretném, mert igenis szeretem a szakmám, rengeteg vendégem van, a városban dolgozó kozmetikusokhoz és kóklerekhez (akiknek sem iskolai végzettségük, sem tapasztalatuk nincs) képest sok szempontból kiemelkedőt tudok nyújtani (tisztelet annak az egy kivételnek, akinek munkáját, tudását valóban tisztelem és elismerem)
Szóval van két hónapom arra, hogy a fejemben, gondolkodásomban rögzítsem, hogy igenis jó vagyok, és ennek ára van. Kész. Ez az én újévi fogadalmam.
Ha kutyakozmetikusnak tanulsz, esetleg a szakmában dolgozol, és ilyen hülye természettel vagy megáldva, mint én, ne ess ebbe a hibába. Ha tehetségesnek tartod magad, ha tudod, hogy olyan eszközökkel, ápoló szerekkel dolgozol, ami a leglegleg, és neked is sok pénzbe kerültek...,kérd el az árát.
Ezen kívül a NAV; a könyvelőd; a szereket, eszközöket árusító webshopok nem adnak kedvezményt, az élet neked is sokba kerül; a helyiség bérlése neked is rengeteg pénzbe kerül és kb. 1 % hozza a kutyusát havonta kozmetikáztatni, a többiek 2-3 havonta vagy fél évente egyszer.

Betegség miatt zárva...

Az utóbbi időben rengetegszer előfordul, hogy vagy a Gyermekem, vagy én betegek vagyunk. Szerencsére Darinkám hamar meggyógyul, én viszont állandóan beteg vagyok.

Ez annak köszönhető, hogy nem hagyok időt a gyógyulásra, az ágynyugalom luxus lenne, mert hát ugye a naptáram tele vendégekkel (hála az égnek). Ha kihagyok napokat, akkor nem tudom az elmaradt vendégeket hová átírni.

Most viszont abban a helyzetben vagyok, hogy elég makacs arc,-és homloküreg gyulladássá fajult az egyszerű, hónapok óta tartó náthám, így muszáj voltam 10 vendéget lemondani.

Így fuccs a hétvégéimnek, és a hétköznapjaim iszonyat fárasztóak lesznek, ha jobban leszek és már tudok dolgozni. Át kell logisztikáznom az életemet. Nem lesz időm főzni, házimunkát végezni... Reggel 8-tól be leszek táblázva este 9-ig, 10-ig, heti 6 napon keresztül. És csak reménykedhetek, hogy nem esek vissza majd a betegségbe, hiszen egy lázas betegség után egyből visszaállni a dupla nehezen hajtható mókuskerékbe, az nem egyszerű. Valamint abban is reménykedem, hogy a Kislányom nem kapja el tőlem a betegséget.

Vendégeim megértőek, nem haragszanak, ez van, nem tehetek róla, hogy beteg lettem. De páran azért éreztetik, hogy a lényeg a kutyusuk ápoltsága, és toll a fülembe...

Vállalsz e tanítványt?
Sajnálom, de nem. Nem éri meg a lelkivilágomat felzaklatni, nem éri meg anyagilag.
Volt tanítványom. Tehetséges, szimpatikus, sajnáltam, hogy elment, szerintem jól tudtunk volna együtt dolgozni. Máshová sodorta az Élet. Ez van.
A másik lánnyal nagyon megjártam, ő nagyon jó úton haladt a kozmetika hírnevének lerombolása felé, tőle meg kellett válnom.
A Gazdik (tudom, mert mikor tanultam, láttam az emberi szemekben a bizonytalanságot és rémületet, mikor az oktatóm megkérdezte, hogy a tanítvány hozzá nyúlhat e a kedvencükhöz) nem szívesen hagyják, hogy egy gyakorlatlan idegen a kutyusuk szeme előtt ollózzon. Őszintén meg is értem őket.
És akkor hogy anyagilag miért nem éri meg? Egy kutyus kozmetikája mondjuk 4000 Ft (ha yorkiról van szó). Kozmetika időtartama 1 óra (ha nyugodt yorkiról van szó). Egy nap mondjuk jön 4 yorki. Az 4x4000 Ft= 16 000 Ft. Leszámolom a mindenféle költséget, marad kb. 8000 Ft tisztán. Per nap. Az egy hónapban 20 munkanappal számolva: 20x8000 Ft 160.000 Ft.
A tanulót egy mester kozmetikus 4 évvel ezelőtt 160.000 Ft-ért vállalta. A tanfolyam időtartama 6 hónap. 2019-ben (nem tudom, csak sejtem) a mester kozmetikus mondjuk 200.000-ért vállalja a tanulót. Én nem vagyok mester kozmetikus, nem lenne pofám ennyit kérni, de ha ennyit kérnék, sem érné meg. Az ítélkezőknek (mert vannak): Neked mindegy, hogy fél év alatt 960 000-ret keresel vagy 200 000-ret? Na ugye...

Na, ne, ez a csaj állandóan csak rinyál...

Csak hogy lássátok, nem mindig csak a panasz van: mindent összevetve 4 év távlatából még mindig úgy gondolom, hogy arany életem van, mióta kutyakozmetikusként dolgozom. Nincs főnököm, a magam ura vagyok, elvileg úgy is beoszthatnám az időm, ahogy a kedvem tartja, elvileg keresni is lehet ezzel a szakmával, ha valóban jó vagy, és valóban elkéred a munkádért valóban járó fizetséget. A számomra nem szimpatikus vendégekkel csak max. havi egyszer pár órát kell egy légtérben eltöltenem. Sőt, meg is válogathatom a vendégeimet. Rengeteg a kutya, és nagyon kevés a jó szakember, úgy gondolom, mindig lesz munkám. Nincs konkurenciám. Akár a mellettem lévő üzlethelyiséget is kibérelheti valaki, és nyithat szalont, szuperül meglennénk mindketten, tényleg van bőven kutyus.
Rengeteg nagyon kedves, szimpatikus embert ismertem meg a Gazdik személyében.
Egy olyan szakma tudása van a kezemben, amit nagyon kevesen tudnak hosszú távon csinálni, főleg szívvel-lélekkel.

2020.03.01. Helyzet állása

Sajnos 2 hete betelt nálam a pohár. Megint jött egy betegség (influenza), plusz az ujjamba befúródott kutyaszőr betokosodott, 3 hónapja szenvedek vele, úgy volt, hogy meg kell műteni, de az egészségügy remek helyzete miatt elmaradt a műtét, az orvosok egymás között passzolgattak a kórházban. Majd elmegyek magán úton megműttetni, mert azóta is gyulladt az ujjam, és egyre feljebb fúrja magát a kutyaszőr. Pontosabban kb. 1000 db. kutyaszőr... Mindegy, hosszú... Szakmai ártalom...
A kiakadásom oka volt még, hogy ugye vezetem a költségvetésemet, amiben sorozatosan 110.000 Ft körüli a hasznom. (Februárban a betegségek miatt 53000 Ft volt) Talán nem is lenne rossz, de én ezért reggel 8-tól lent voltam a szalonban sokszor este 10-ig, de minimum este 9-ig. Nap közben volt pár óra szünetem, mikor főztem, mostam, takarítottam, és 1 órát a Kislányommal töltöttem bölcsi után. A Kislányomat minden este a Férjem fürdette, ő vacsiztatta, és ő altatta el. Konkrétan nem láttam a 2 éves Lányomat heti 5 napon keresztül, csak napi 1 órára. Ezektől a problémáktól annyira rottyra vágódott a lelki világom, hogy nem mentem le a szalonba. Gyűlöltem annak a gondolatát, hogy betegyem oda a lábam. Abba akartam hagyni, és el akartam menni valahová máshová dolgozni, ahol reggel 7-8-tól délután 3-4 óráig elvégzem a munkám, aztán leteszem a lantot, és a Családommal vagyok. Anyagilag ugyan ott lennék.
Aztán hála a Magasságosnak, a szeretteim segítettek kilábalni ebből a gödörből. Azt ők is látták, hogy erre rámegy az egészségem és a lelki világom is, de nem tartották jó ötletnek feladni ezt az egészet, hiszen rengeteg mindent felépítettem ezalatt a majdnem 5 év alatt.
Férjem tanácsára változtattam a munkaidő beosztásomon. Ezentúl nem vállalok este kutyusokat. Hazajön a Kicsikém a bölcsiből, és onnantól Vele vagyok, és mikor megjön a Párom 5-kor a munkából, akkor végre élvezem a Családdal töltött időt. Ez a legfontosabb.
Nagyon örülök, hogy a vendégeim megértőek, és 3 ember kivételével mindenki meg tudta oldani, hogy délelőtt jöjjön.
Anyagilag soha nem fogja megérni a kutyakozmetika. Legalábbis nekem nem. Ez csak úgy éri meg, ha reggeltől estig nyomod, és sorban jönnek a kutyák futó szalagon. Viszont ha így csinálod, nem fogod szeretni a szakmát, és szerintem annyit nem ér a pénz.

Köszönöm Nektek, Olvasóknak!

2020.03.07. Tegnap nagyon jóleső élményben volt részem. Még jobban vissza hoztátok az életkedvem kedves Olvasók! Valóban érdemes tovább csinálnom ezt a szakmát, ki kell tartanom.
Tagja vagyok Facebook-on egy csoportnak, ahol egy hölgy feltett egy kérdést: a Kaposról kért véleményt, tapasztalatot. A válaszok között pedig megláttam, hogy megosztották a blogomat. El kell, hogy mondjam, tényleg nagyon jól esett, fülig ért a szám, mikor megláttam. Utána megnéztem a blog statisztikáit, és megdöbbenve láttam, hogy nagyon sokan olvassátok. Köszönöm szépen Nektek!

Covid 19

Sajnos ideiglenesen fel kellett függesztenem a vállalkozást.

Egyrészt, mert nem szeretnék segíteni a vírusnak, hogy rajtam keresztül tudjon terjedni.

A legfontosabb, hogy nem szeretném hazahozni sem a Kislányomnak, sem a Férjemnek, sem Anyósoméknak (most náluk lakunk, amíg vége lesz ennek az egésznek) a kórságot. A Szüleimet március óta nem láttam, ami lelkileg megterhelő...

Másod sorban nem tudnám a szalon költségeit kitermelni.
Sok ember elveszítette az állását, vagy elküldték őket 2 hét fizetetlen távollétre, szabadságra. Nincs bevételük, így nem a kutyusuk kozmetikázása lesz az elsődleges, hanem étel, tisztálkodó szer vásárlása. Ez teljesen érthető is. A KATA-t teljes hónapra kell fizetni, így ha pl. áprilisban 2 napot dolgozom, utána nincs vendég, és be kell zárnom, akkor is ki kell fizetnem az 50ezer Ft-ot. A naptáramban áprilisi hónapra pár állandó vendégem volt csak beírva, de több vendég nem hívott. Az eddigi évek tapasztalata alapján ilyenkorra már napi 4-7 vendég hívott, hogy időpontot kérjen. Most pedig sajnos heti 2 ember hív. Szóval nagy a baj. Muszáj volt kiraknom a zárva táblát.

Számokban:
A szalon költségei:

Helyiség bérleti díj+forrásadó= 40 000 Ft
KATA= 50 000 Ft
Rezsi=20 000 Ft
Fogyó eszközök=20 000 Ft
Telefon számla=20 000 Ft
Internet=3000 Ft
Gépfej+olló éleztetés=10 000 Ft
Továbbképzés=10 000 Ft
Könyvelő= 10 000 Ft
Összesen a szalon állandó költségei: 183 000 Ft.
Áprilisi keresetem a naptáram szerint ennyi lett volna: 173 500 Ft
Haszon: Semmi. Sőt. Mínusz. És ezért dolgoztam volna összesen kb. 50 órát (ami csak a nyírás, ebbe nem számoltam bele a minden kutyus utáni fél órás fertőtlenítést, takarítást).

Nem érte volna meg. Sajnos. Amúgy is sokszor emiatt abba szeretném hagyni ezt az egész vállalkozósdit, mert ha olyan hónapom van, mikor rengeteg a vendég, akkor is 110 000 Ft körül szokott lenni a hasznom, ami vicc. Csak azért döntök mindig úgy, hogy folytatom, mert így nem 3 műszakban kell dolgoznom, plusz a hétvégéim szabadok, meg el tudok menni a Gyermekem szülői értekezleteire... Nincs főnököm, nincs kollégám... Viszont ez állandó dilemmám lesz, hogy vajon megéri e így csinálni?!

Van még egy ok, amiért itthon maradtam. Édes ok. Darinka a Kislányom. Bezárt a bölcsi, így én maradtam Vele itthon. És meg kell hogy mondjam, nagyon boldog vagyok, hogy végre játszhatok Vele, mesélhetek Neki, alkothatunk, rajzolhatunk... Néha persze nagyon nehéz, mikor rossz napja van, vagy nekem van "hagyjon mindenki békén" napom, de összességében a legnagyobb boldogság Vele tölteni a napokat.

Önismeret a karantén alatt

A karantén sok mindenre megtanított. Lehetőségem nyílt arra, hogy megismerjem önmagam. Őszintén szólva akadnak meglepetések, amiket eddig nem tudtam az alap természetemről.

Mindig úgy gondoltam, hogy a világ legjobb dolga lenne, ha munka nélkül otthon lehetnék, és azt csinálhatnék, amihez csak kedvem szottyan (Kisgyermek és bevétel hiánya mellett ez persze korlátozottan megvalósítható). Egy hónapig élveztem is, hogy kikerültem a mókuskerékből, aztán belekerültem egy egészen más mókuskerékbe. Kislányommal foglalkoztam; ha volt időm, takarítottam; sokat voltam a kertben; lustálkodásra is volt lehetőségem (amennyire a gondolataim engedték, mert sajnos 5000 felé szakadt az agyam egyfolytában). Ez egy idő után unalmassá vált, és eluralkodott rajtam egy érzés: haszontalan vagyok. Őrlődtem, keseregtem, kedvetlen voltam...
Rengeteget beszélgettem a Családommal, konkrétan néha "sírba tettem őket" a nyafogásommal, és bizonytalanságommal. (Köszönöm, hogy kitartottatok! :) )
Szóval, megtapasztaltam, hogy annyira mégsem jó munka nélkül létezni. Kell a munkára való ráhangolódás, az, hogy elkészülődjek, bemenjek dolgozni, ingerek érjenek, leteljen a munkaidőm, pénzt keressek, és hazamenjek.
Vaciláltam rengeteget a szokásos témán, hogy ez a szakma anyagilag nem éri meg így, hogy kicsi Gyermekem van, és sajnos elég sokszor beteg a bölcsis vírusok miatt. Váltanom kéne. De hová? Mit csinálnék szívesen? Aztán rájöttem, hogy semmi mást. A szakmámat szeretem, tehetséges is vagyok... Viszont valahányszor arra gondoltam, hogy a bölcsi újra indulásakor vissza megyek a szalonba, elfogott pár rossz érzés: "Nem éri meg" , "Több a kiadás,mint a bevétel", "Ha van minimális bevétel, azért megéri egyáltalán ennyi munkaórát szenvedni?" És itt eszembe jutott a "szenvedés" szóról az a pár harapós, kezelhetetlen kutya, a folyton "magas lóról beszélő" gazdik, akik miatt úgy érzem,szenvedés a szalonban töltött idő.

Új szabályok

Éppen ezért új, az életemet megkönnyítő, stresszmentesítő, családi életet nem romboló szabályokat állítottam fel. Figyelembe véve azt, hogy ez az én vállalkozásom, az én utam, az én döntéseim. Én jártam végig eddig az utat, én küzdöttem le az akadályokat. Én nyírtam háznál, földön egy pokrócon térdepelve, mosógép tetején; engem haraptak meg a kutyák; engem haraptak és karmoltak meg macskák; én dolgoztam heti 6 napot 12 órában, és hétvégén; én válaszoltam este 11-kor a vendégeim állatorvosi témájú kétségbeesett üzeneteire; én emelgettem egyedül 40 kilós kutyákat; elviseltem évekig, hogy néhány gazdi úgy gondolja, hogy ő szarta a spanyol viaszt... És most ezekből elég. Ezért hoztam az új szabályokat.

És...működik...

Az új szabályok maximálisan megkönnyítik a munkámat és az életemet.

A vírushelyzet miatt zárva tartom a váróhelyiséget. Azok a kutyusok, akiket úgy szoktam kozmetikázni, hogy jelen van a gazdi - sőt sok esetben fogják a kedvencüket kozmetikázás közben, gondolván, hogy segítenek ezzel - így, hogy nincs ott a gazdijuk, sokkal nyugodtabbak, nem ver olyan hevesen a szivecskéjük. Hamarabb végzek a kozmetikai műveletekkel, és sokkal szebb és alaposabb munkát tudok így kiadni a kezemből. Ha belegondolunk, szegény kutyusok mit élnek meg akkor, mikor ott van szeretett embertársuk a kozmetika alatt, máris megértjük, hogy miért nyugodtabbak, ha nincs ott. Ők nem szeretik a macerát. Hangos a gép; csattog az olló; magasan vannak (tériszonyosak); kiszedjük a fülszőrüket, ami nem kellemes; vágjuk a karmukat (és lehet, hogy volt máshol rossz élményük, ami miatt félnek). Ők egyszerűen csak le szeretnének kerülni a kutyakozmetikai asztalról. Ha ott a gazdijuk, még pluszba egy stressz-forrás, hogy "ott van, miért nem ment meg? ". Folyton le akarnak ugrani az asztalról, és oda akarnak rohanni az embertárshoz. De nem lehet, mert ez a fránya kozmetikus nő visszatartja őket. Végig küzdenek. A gazdik sajnos nem látják, hogy a szakembernek mekkora extra munka, erőfeszítés és idegeskedés visszatartani az ebet, hogy nehogy leugorjon, és baja essen. Nem látják, hogy egy, másfél órán át, vagy több ideig amellett, hogy nyírod a kutyát, még tartanod is kell, valamint folyamatosan visszahúznod. Sok esetben 3 kéz is kevés lenne. Még rosszabb a helyzet, ha közvetlenül az asztalnál áll a gazdi, és "segít". Legtöbbször az emberek hóna alatt kell nyírnom a kutyusukat, vagy a gazdi nyakából kell visszatennem őket az asztalra, mert oda menekülnek. Iszonyatos stressz ez a kutyáknak is és nekem is. Rengeteg idő veszteség, ami ugye pénzkiesést generál, és nem sikerül szépre a nyírás, ami miatt elégedetlen vagyok minden egyes alkalommal. Lényeg az, hogy megtapasztaltam, hogy más kozmetikákban miért nem engedik be a kutyusok mellé a gazdijukat. Mostmár én is tudom, hogy valóban sokkal jobb így dolgozni. A kutyák nyugodtabbak, így én is. Ezt a szabályt állandósítom. Lesz váróhelyiség, de elválasztom a munkaterülettől egy ajtóval. Igény szerint pedig videófelvételt készítek a kozmetikázásról.

Csak telefonon egyeztetek időpontot a gazdikkal. Ötmilliószor könnyebb így. Eddig a telefonon kívül volt online időpontfoglalás, messenger (ebből egy magán plusz egy céges), sms-es, viber-es és e-mail-es foglalás. Rengeteg időt igényelt az összes csatornán érkező kérések megválaszolása, és rengeteg bonyodalommal is járt. Mert pl. ha írtam időpont lehetőségeket messengeren valakinek, közben lehet, hogy hívtak mások, és lefoglalták azt, amit én előzőleg leírtam a messengeren.

Az, hogy nem nyírok már harapós kutyát, és, hogy ez mennyire szuper dolog, szerintem nem szorul magyarázatra. Tegye fel a kezét, aki nyírna harapós kutyát. Nem látom, a kezeket :D

Nagytestű kutyákat sem vállalok már. Részben szomorú vagyok emiatt, mert nagyon szeretem a nagytestű kutyákat. A plusz energiabefektetést és anyagi bukást viszont ezzel a lépéssel eltöröltem.

Friss fejlemények

2020.09.02.

Az új, életemet megkönnyítő változtatások meghozták gyümölcsüket. Írtam ezelőtt, hogy nem vállalok tanulókat. Ehhez tartottam is magam egészen addig, amíg felhívott egy fiatalember, aki gyönyörűen bemutatkozott és szép kerek, összetett mondatokban elmondta, hogy mit is szeretne, és úgy vettem ki a szavaiból, hogy komolyan is gondolja, hogy meg akarja tanulni a szakmát. Igen ritka manapság, hogy valaki normálisan ki tudja magát fejezni. Azt mondtam neki, átgondolom, de több, mint valószínű, hogy erre most nem mondok nemet. És nem is mondtam. Most szombaton kezdünk, majd írok a fejleményekről.
Ezentúl vállalok tanítványt. Oktatni tudok több tanulót is egyszerre, van bőven tapasztalatom az ilyesmiben, a tanári vénám is megvan, hiszen kb. az összes felmenőm tanár. Az eszközeim megvannak, a tudásom megvan, akkor meg miért ne?!

A másik pozitív történés, hogy jelentkezett egy hölgy, aki a szálkásszőrű tacsiját kiállításra akarta felkészíttetni. Első körben nemet mondtam, mert nem követem a kiállításokat, nem tudom, hogy mi a legfrissebb standard, mit fogadnak el, mit nem. (Egyébként aznap végig az járt a fejemben, hogy mekkora egy hülye vagyok, hogy nemet mondtam.) Ajánlottam neki egy másik kozmetikust, aki profi, gyönyörűen trimmel és ismeri a legfrissebb kiállítási fazonokat. Neki annyira tele a naptára, hogy csak novemberben tudta volna vállalni a tacsit és a kiállítás október elején lesz. Hatalmas szerencsémre a Gazdi visszahívott, és igent mondtam.
Kicsit vissza kell ugranom, miért nem vállaltam első körön. Jár hozzám fél évente egy trimmelős tacsi, akinek annyira jó minőségű szőre van, hogy 2 óra alatt a teljes kozmetikájával kész vagyok. Igaz, ő vegyes-hobbi fazont kap (Gazdi kérésére), a testét trimmelem, a lábát ollózom. Viszont kb. egy hónapja járt nálam egy szálkás tacskó, akinek egyáltalán nem volt megérve a szőre, iszonyat nehéz volt trimmelni (de muszáj volt, Gazdi elmondása szerint neki mindig ilyen nehezen tépkedhető szőre volt), 3 óra alatt csak a testét tudtam megcsinálni, sem a lábához nem értem, sem a farkához, sem a füléhez. Katasztrófa volt és hatalmas csalódás így kiengedni az ajtón, befejezetlenül. A Gazdi sietett dolgozni, és azt mondta, viszi a kutyát...
Szóval ezért is mondtam nemet. Nem akartam újabb csalódást magamnak.
Viszont valószínűleg bolygó együttállás van :D és abszolút pozitívan állok a dolgokhoz, merek igent mondani, és mostanában úgy alakul, hogy lehetőségek tömkelegét dobja nekem az élet.
A kiállítási gyönyörűség szuperül sikerült, (a ma elfogadott standard szálkásszőrű tacskó fajtára vonatkozóan ugyan az, mint az előző években, nincs változás: ollóval csak a mancsot szabad körbe nyírni, max egy minimálisat zászlót igazítani; egyébként mindenét trimmelni kell; talppárna-szőr nyírás megengedett; szakáll, szemöldök bozontos) megveregettem a vállam a kozmetika végeztével. Iszonyat jó szőre van, valóban hibátlan tacsi, (reklám: Huncutházy Vadász Kennel) nagyon szorítok neki, hogy helyezést érjen el, mert megérdemli. Egyébként 5 hónapos, és az idegrendszere kifogástalan. Gyönyörűen tűrte a macerát. Néha megunta babakutyához méltóan, akkor nekiállt ficeregni, rám nézett azokkal az irtó cuki szemeivel, amiből kiolvasható volt, hogy "Miért? Légyszi, Verácska, mostmár elég, mennék játszani...". De megbeszéltem vele, hogy pechére csodakutyának született, és marha szépnek kell lennie a kiállításon. Ő megértette, és hagyta tovább a trimmelést.

Újra nagytestűek

A tanulóimnak kötelességem minél több kutyafajta kozmetikáját megmutatni, így újra várom a nagy,-és óriás testű vendégeket. Ha vége a 6 hónap gyakorlatnak, nem küldhetem el ezeket a vendégeket, és nem is akarom őket elküldeni, így az a tervem, hogy szakasszisztenst fogadok majd magam mellé, hogy továbbra is tudjak nagytestűeket kozmetikázni.
Agresszív, kiszámíthatatlan, önmagukra veszélyes kutyákat továbbra sem vállalok. Viszont a néhány kicsit harapós, csak egy-egy műveletre érzékenyen reagáló kutya vendégemet várom továbbra is.

2020.10.08.

A vírus és a hideg idő

Megérkezett az ősz. A kutyakozmetikusi szezonnak vége. Az évek során már tapasztaltam, hogy ilyenkor, mikor beköszönt a hűvösebb idő, már nem jön annyi vendég. Sokan csak tavasszal hozzák legközelebb kutyusukat. Elmélkedhetünk azon, hogy ez mennyire nem helyes, mert a kutya karma attól még nő; a bűzmirigy, ami nem ürül magától, bacilussal lesz tele, fájdalmat okoz az ebnek; a rengeteg fülszőr miatt begyulladhat a hallójárat... de ez nem változtat a tényen. Rengeteg bevételtől esik el ilyenkor egy szakmabeli. Amikor kutyakozmetikusnak állsz, ezt is vedd figyelembe. Készülj a téli hónapokra. Nyáron inkább dolgozz többet, amennyit csak tudsz, mert kell a pénz az év másik felére.

A vírus jelenléte miatt megváltozott az emberek gondolkodása. Félnek, bizonytalanok. Sokan elveszítették a munkahelyüket, vagy csökkentett munkaidőben dolgoznak. Kevesebb a pénz, nem terveznek hosszú távon, nem látják, hogy mit hoz a holnap. Így az én esetemben nem kérnek következő időpontot, hanem akkor hívnak, ha éppen aktuális a kutyakozmetika. Ritkábban jönnek, nem 1-2 havonta, hanem inkább 4-5 havonta.

Ez iszonyatos lelki teher most nekem. Nem tudom fizetni a járulékokat, csak halmozódik az adósság. Van olyan nap, mikor nincs vendég, van, amikor egy napra egy vendég jut, ha már egy napon két vendég van, boldog vagyok.
Szoktam beszélgetni egy kutyakozmetikus kolléganőmmel, akinek szintén Tatabányán van a szalonja, hogy nála mi a helyzet. Sajnos nála ugyan ez van. Ő már a bezáráson gondolkodik.

Sajnos probléma még, hogy ahol én dolgozom, azon a környéken már nyolc kozmetikus nyitott szalont. Kb. hat utcán belül nyolc kutyakozmetikus. Nagyon sok. Jelenleg nincs annyi kutya, hogy ellássanak mindenkit munkával. A vicc, hogy Tatabánya egy másik környékén, ami egy elég nagy terület, nincs egy kozmetika sem. Ha most nyitnék szalont, ezt figyelembe vettem volna, és inkább oda létesítem a telephelyemet, nem a másik nyakára.

Jelenleg túlélésre kell játszanom, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő.

Vírushelyzet - ideiglenes bezárás 2021.03.24.

Ez a harmadik hét, hogy a szalon ajtaja zárva. Összetehetem a két kezem, hogy egészségesek vagyunk és hogy a Férjem tud dolgozni, így van bevétel. A Társasházi Kft., akitől bérelem az üzlethelyiséget volt olyan rendes és elengedte a bérleti díj fizetését március hónapra.

Biztosan mindenki tudja, hogy a szépségipar és az állatkozmetikusok petíciókat nyújtanak be, "lázadoznak" a jelenlegi helyzet ellen, mert sokuknak ez az egyetlen bevételi forrásuk és a kormány a minimális támogatáson kívül (Nem kell a KATA-t fizetni; kevesen mentesülnek a bérleti díj fizetése alól) tojik arra, hogy az ember tud-e enni vagy sem... Valamint az írások arról is szólnak, hogy igenis állategészségügyi szolgáltatást nyújtunk, így nyitva kéne lennünk.

A szakmámban teljes mértékben megoldható lenne a nulla emberi érintkezés, hiszen a Gazdi hozza a Kutyusát, beadja a kozmetikába és aztán távozik a helyiségből, amíg a kozmetikázás időtartama el nem telik. Kesztyűben és maszkban dolgozunk, folyamatosan fertőtlenítünk. Már aki.... és itt rátérnék a lényegre, amit már rég le akartam írni, és sokan meg fognak kövezni érte, de állok elébe...

A tatabányai kutyakozmetikák túlnyomó többségében (és megbízható forrásokból tudom, hogy az egész országban ez a probléma fent áll) kóklerek ügyködnek tudás, hozzáértés, lelkiismeretesség nélkül. Nem fertőtlenítenek, nem dolgoznak védőfelszerelésben, a lehető legolcsóbb és legkevesebb, legrosszabb minőségű ápolószerrel dolgoznak, ha egyáltalán használják azokat, mert a legtöbb ilyen helyen nem végeznek semmilyen egészségügyi műveletet az ebeken. Végigtolják a nyírógépet a kutyán, megfürdetik, és ennyi. Nem szednek fülszőrt, nem használnak fültisztítót, nem nyomnak bűzmirigyet (igen, ez is a feladatunk, bármennyire is hangoztatják néhányan, hogy ez nem a mi hatáskörünk... Ha elvégezted volna az iskolát és/vagy vennéd a fáradtságot, és tovább képeznéd magad, akkor tudnád, hogy kell, és mikor nem szabad kinyomni és mit okozhat a szakszerűtlenül vagy egyáltalán nem kezelt baktériummal teli bűzmirigy ...) és folytathatnám a sort...

Rengeteg ilyen kókler lázad, szeretnének kinyitni, holott addig sem szabadott volna eljutniuk, hogy szalont nyithassanak. Ez a szakma annyira látómezőn kívül van, hogy semennyire nincs szabályozva a működése. Mint azt már említettem, akár a szomszéd, 40 évig pecaboltot üzemeltető Marika néni is nyithat szalont és nekiállhat holnaptól kutyákat nyírni.

Hatalmas probléma, hogy ezek a simlisek általában nincsenek bejelentve, feketén dolgoznak. Jelenleg is. Míg én vagy a sok tisztességes, tanult szakember kénytelenek vagyunk a Kormány rendelkezése szerint zárva tartani (érthető okokból), addig a vendégeink muszájból (mert Kedvencük szenved a nagy bunda alatt) el fognak menni az ilyen becstelenekhez. Aminek az lesz a következménye, hogy mikor végre kinyithatnánk, nem lesz vagy alig lesz vendég, így brutálisan nehéz lesz fenntartani a vállalkozást. Sokan emiatt be is fognak zárni. A végére marad egy-két tisztességes, kiválóan dolgozó szakember és a sok, munkáját tessék-lássék végző svindler.

Kiegészítés: Az írásom nem azokról szól, akik eddig becsülettel dolgoztak, remek szakemberek és most arra kényszerülnek, hogy a Kormány határozatát megszegve zárt ajtók mögött dolgozzanak. Mert ha valakinek csak ez az egy bevétele van és ebből kell eltartania a gyermekét és magát vagy a családját, akkor természetesen ő nem állhat meg. Dolgoznia kell, kockázatot kell vállalnia, hogy esetleg lebukik, pénzbírsággal sújtják és/vagy a hatóság hosszabb időre zárásra ítéli az üzletét. Őket teljes mértékben megértem és sajnálom, hogy erre kényszerülnek.

Nagyon nagy szükség lenne a jelenlegi helyzetben a Kormány támogatására és a vész elmúltával egy komoly szabályozásra, hiszen a kutyák egészsége és a szakma becsülete a tét. Valamint szükség lenne arra, hogy a hivatásunk (TEÁOR-szám: 9609) átkerüljön az " Mns egyéb személyi szolgáltatás" kategóriából az "Állat-egészségügyi ellátás" kategóriába. Hozzátenném, hogy sok állatorvosnak megvan a negatív véleménye az állatkozmetikusokról. Ami részben érthető, hiszen nem egyszer találkoznak az ilyen széltoló, magukat kutyakozmetikusnak tartó egyének által egészségügyileg tönkre tett állattal. Talán a szigorúbb szabályozással elérhető lenne, hogy állatorvos és kutyakozmetikus összedolgozzon. (Vannak szerencsések, akiknél ez működik is, de elenyésző)

Házhoz-járás: sok vendégem érdeklődik, hogy járok e házhoz ebben az időszakban. Az ötlet nem rossz. Kivéve, hogy a hátam közepére nem kívánom még egyszer a száz tonna cucc cipelését a buszon (még mindig nincs jogsim), vagy azt, hogy a Férjemnek a szabad napját azzal kelljen megint töltenie, hogy engem visz a címekre. Semmi kedvem megint szétharaptatni magam az "én vagyok a főnök ebben a lakásban" típusú neveletlen kutyákkal.

A bölcsiben megkértek minket, hogy csak azoknak a gyerekeknek kérjünk ellátást, akiknek semmiképpen nem megoldható az otthoni felügyelete. Mivel nekem zárva kell tartanom, így én vagyok itthon a Kislányunkkal. A házhoz járás ezért sem megoldott.

Ami pedig a legfontosabb, hogy a vírus itt van, és igencsak szeret válogatás nélkül embereket ölni. Már az összes ismerősöm, rokonom és/vagy valamelyik családtagja átesett rajta egyszer-kétszer vagy beteg vagy meghalt a COVID miatt (nem érdekel, mit gondolsz, hogy ez hazugság, meg nincs is vírus, meg a többi baromság...)Természetesen, ha már veszélyben van a család megélhetése, akkor ismét házhoz fogok járni.

Kitartást és egészséget kívánok Vendégeimnek, és Sorstársaimnak!

2021.07.02. Ketten dolgozunk már a kozmetikában

Fejlemények: A szalonban most már ketten dolgozunk. Milán, aki nálam töltötte a gyakorlati tanulmányait és én. Szüksége volt egy férfi munkaerőre a szalonnak és Tatabányának. Sajnos az én női erőm véges, ha kutyakozmetikáról van szó. A 40 kiló feletti kutyákat már nem tudom vállalni és a 30 kilós folyton az asztalról leugrani készülő kutyákhoz is kevés vagyok. Ezekben az esetekben vagy növesztenem kéne még két kezet, hogy egyszerre visszatartsam, állva tartsam és kozmetikázzam az ebeket. Vagy el kéne járnom konditerembe, hogy megizmosodjak és legyen állóképességem, hogy végig tudjam csinálni a 4-5-6-8 órás teljes nagykutya generált. Vagy szaksegítség kéne magam mellé, de az nem éri meg senkinek anyagilag. Milán tudja és szereti is csinálni a nagy,- óriás testűek kozmetikáját és nem utolsó sorban egyáltalán nincs benne félsz. Bennem azért van. Nem tudom megfelelően kezelni az olyan helyzeteket, mikor a 60-70 kilós medvék elkezdenek rám vicsorogni. Természetesen Milán munkájának minősége; emberekhez, kutyákhoz való megfelelő hozzáállása is bele illik az Ebszőr-szerviz image-ébe.

2021.07.02. Vendégek száma, szalonnyitás

A vendégek száma az előző évekhez képest jelentősen megcsappant. Ennek több oka van. Ahogy én látom: a vírushelyzet, pontosabban az újabb esetleges bezárások, munkahely megszűnések miatt az emberek nem mernek hosszú távon tervezni, sokan nem egyeztetnek soron következő kozmetika időpontot, spórolnak, ritkábban jönnek a kutyusukkal. Azt is látom, hogy kihasználva a nyitást, rengetegen elmentek nyaralni, pihenni, hiszen ki tudja, hogy mikor kell újra a négy fal közé korlátozódnunk. Valamint az is "probléma", hogy rengeteg állatkozmetika nyitott az utóbbi egy évben. Így a sok vendég eloszlik a kozmetikák között. Ennek az az eredménye, hogy csak az képes viszonylag elfogadható bevételre szert tenni, akinek már van állandó vendégköre. Nekem van állandó vendégköröm, de mégis a teljes munkaidős KATA-s bejelentésem akkor, mikor tavaly márciusban beköszöntött a vírus, már nem érte meg anyagilag. Nem volt annyi bevételem, hogy ki tudjam fizetni az összes, a szalon fenntartására szükséges kötelezőt. Akkor ugye részmunkaidős lettem. Pontosabban alkalmi munkavállaló. Annyira kevés lett a vendég, hogy a havi 12-13 munkanapomon voltak csak a naptáramban kutyusok. Ez már egy éve tart. A naptáram szép lassan teleget, de nem úgy, mint az előző öt évben. A tanulók vállalása is részben a jelentős jövedelem kiesés miatt volt. Valahogy fenn kellett tartanom a vállalkozást és pénzből él a Családom. Akik a pandémia idején nyitottak szalont, nagyon nehéz helyzetben vannak. Nem irigylem őket. A gond az, hogy ha esetleg véleményt kértek volna (páran ezt megtették), hogy egyáltalán érdemes e most ilyen vállalkozást indítani és elmondom nekik, hogy most nem jó a helyzet, nem hallgattak volna rám. És őszintén, meg is értettem volna őket. Annak idején én sem hittem volna senkinek. Ha ez az álmom, hogy ezzel a szakmával foglalkozhassak, akkor mindent és mindenkit lek@kálok és megnyitom a szalonom.
Jelen helyzetben azt mondom, hogy az alkalmi munkavállalói vagy a 2-4 órás bejelentés elegendő, mert nem tobzódnak a vendégek sajnos. Természetesen pár kozmetikussal kapcsolatban vagyok a városban, akiknél az előzőekben leírtak szintén problémát okoznak. Sőt, a Gazdik között sok a vállalkozó és ők is panaszkodnak, hogy nagyon rossz a helyzet az eddigi évekhez képest.
Sokan írtak nekem, hogy érdemes e most belevágni szalon nyitásba. Nekik azt válaszoltam, hogy ha van mellettük egy fix bért kereső társ, ha övék az üzlethelyiség és nem kell bérelniük, ha tudnak alkalmi munkavállalóként a szakmában dolgozni, akkor hajrá, indulhat a vállalkozás. De sajnos volt egyedül álló Anyuka, aki a két gyermekét ebből szerette volna eltartani, neki azt mondtam, hogy semmiképpen ne most vágjon ebbe bele. Megoldást jelenthet szerintem az is, ha összefogtok valakivel és ketten, hárman béreltek helyiséget a költségek elosztása végett.

2021.07.02. Fontos szabályok (kutyakozmetikus tanulóknak)

Akik most kapcsolódtak be, azoknak írom, hogy tavaly vállaltam két tanulót. A gyakorlati képzés során elmondtam nekik sok nagyon fontos infót, amik közül néhány életmentő:

Minden esetben figyeld a szalonba érkező kutya viselkedését. Főleg nagytestűek esetén. Az az óriás (És mini, kicsi, közepes, nagy), aki azzal indít, hogy körbe jelöli a szalont, azzal nagyon vigyázz, mert domináns. Közepes, nagy, óriás kutyára ebben az esetben rakjon a Gazdi (ne te!) szájkosarat, és ha az asztalon nem támad, kozmetikázás közben leveheted róla.
Magyar fajták. Számíts rá, hogy a legtöbb harap (az egy évben egyszer "nyírósak" általában) Nálam egyetlen puli volt és két komondor, akik nem akartak megenni. A többi sajnos hirtelen támad. Volt puli, aki nyakon harapott, mikor feltettem az asztalra, volt, akit fel sem tudtam rakni, mert ahogy nyúltam felé, elkapta az alkaromat, volt írásom egy komondorról, aki a Férjemet harapta combon, mikor elkezdte a pórázával a munkaterületre vinni... Nekik ez a dolguk. Így terelnek. Így védik a portát. A vérükben van. Úgy terelik vissza a jószágokat a sorba a legelőn, hogy odacsípnek. Ha nem tetszik nekik valami a szalonban, csípnek. Természetesen nem azt mondom, hogy az összes magyar fajta minden példánya ilyen. Puli, pumi, mudi, komondor, kuvasz, rájuk különösen figyelj és légy óvatos! Ismétlem: nem a gyakran kozmetikázott, idegrendszerileg kiegyensúlyozott magyar fajtákkal szokott gond lenni.
Házhoz járás. Magyar fajták szintén. Nagyon veszélyes. Területvédők, dominánsak. Lehet, hogy a Gazdival, Családdal szemben a legtündéribbek, de a kozmetikus más téma. A berregő gépet, olló csattogást, fülszőr-szedést...nem minden esetben tolerálják. Pontosítok. Rohadt sok esetben nem tolerálják. A minap felhívott egy nagyon aranyos úr. Megkérdezte, hogy kimennénk e házhoz egy komondorhoz és egy komondor-kuvasz keverékhez. Öt évesek, soha nem voltak kozmetikázva és egyébként fatelepet őriznek. Sajnos nemet kellett mondanom. Iszonyatos felelőtlenség lett volna hozzájuk kimenni. Természetesen nem csak a magyar fajtákra jellemző a területvédő magatartás. Mielőtt vállalnál háznál kutyákat, tájékozódj a fajta alaptermészetéről és arról, hogy mi a feladata az otthonában (házőrző? jár kutyaiskolába? csak kint van az udvaron azt jóvan? egygazdás? gyerekek vannak a háznál, akiket véd?...)
Az asztal! Nagyon-nagyon fontos! Minden kutyát tegyél fel asztalra! Az óriást is! Ha házhoz mész, akkor is! A földön lévő kutyát ne babráld. A talajon biztosak, stabilak, onnan tudnak menekülni, ott be tudnak támasztani, ott biztosan hátra tudnak harapni. A kutyák tériszonyosak. Ha felteszed az asztalra őket, megszeppennek kicsit. Érzik a mélységet, nem annyira határozottak, nem érzik biztosnak a mozgási lehetőségeket. Volt már nem egy súlyos baleset a nagytestű kutya földön való kozmetikázása miatt. Én kétszer jártam meg (pedig tudtam, hogy nem csinálunk ilyet): földön lévő spiccnek meg akartam nézni, hogy van e a bűzmirigyében váladék. Orron harapott. Komondor földön - én meg felhajtom a fülét, hogy megnézzem, be van e gyulladva - kutya megfeszül, szeme kerek, támadni kész - csak a szerencsének köszönhetem, hogy nem lett oda aznap a karom.
Válassz olyan gyakorlati oktatót, aki megtanít a kutya stabil, de nem erőszakos kozmetikázás közbeni optimális tartására. Néhány kozmetikus, akik nem sajátították el ezeket a mozdulatokat, meg vannak arról győződve, hogy ha náluk valaki szebben nyír, akkor biztosan rossz bánásmód miatt lett a kutya olyan szép. Hát nem. Vannak olyan kozmetikusok, akik nem bántják a kutyákat és még kifogástalan munkát is adnak ki a kezükből. Igen, magamról is beszélek...
Ne rángasd a kutyát. Mozogj te vele. Ezért kell a körbe járható asztal. Semmi értelme erőszakoskodni. Erre is meg tud tanítani egy jó oktató. Ne bántsd a kutyát. Egy pofontól nem lesz "ügyesebb". Csak jobban fog rettegni, esetleg felhergeled és megharap (jogosan). Ha harap egy kutya, azt az asztalon általában a félelem miatt teszi. Ne türelmetlenkedj, ne bántsd. Mozogj lassabban; nyúlj felé lassan, de határozottan; dicsérd, ha ügyes; simizd meg, ha ügyes; beszélj monoton-nyugodt hangon; ne bömböljön a death metal a szalonban. Teremts neki nyugodt körülményeket. Ezzel a módszerrel több, régen odakapkodós ebet tudok most már gond nélkül kozmetikázni.
Ha olyan kutya van nálad, aki kiszámíthatatlanul rángatja a fejét, esetleg odakap minden előzetes figyelmeztetés nélkül, ha félsz attól, hogy önmagában fog kárt tenni, ne vállald többet. Most már én is ezt teszem. Ezekben az esetekben nem a kezemet féltem, hiszen létezik szájkosár, hanem attól félek, hogy a kutya belefordul az ollóba, megsérül a szája, mert ráharap a működő nyírógépre. Higgyétek el, sok olyan kutya jár hozzám, akiket máshol nem tudnak megkozmetikázni, de van olyan eset, mikor nekem is nemet kell mondanom.
Ne mondj előre árat a Gazdinak. Nem tudhatod, hogy mennyire elhanyagolt a kutya, mennyi filcbontó folyadék megy el a bontására, hogy viseli a kozmetikázást... Én a mai napig tök hülye vagyok, ha erről van szó. Sajnos szoktam előre árat mondani és van, hogy koppanok.
Biztonsági rögzítés. Ne a nyakuknál! Hallottam sajnálatos balesetről... Én hámot használok. Stabilabb, kényelmesebb a kutyusnak, sokuk meg is nyugszik a hámtól. Nagytestű kutya-rögzítése: higgyétek el, ha egy nagytestű le akar ugrani az asztalról, az le is ugrik. És akkor mindent visz, mint a piros hetes...